Varga és Matolcsy vitájában előbbi áll nyerésre, Magyarország vesztésre

„Ha erős forintot teremt, akkor erős forinthoz kell illesztenem a gazdaságpolitikát. Ha pedig gyengébbet, akkor ahhoz” – nyilatkozta Orbán Viktor a Reuters hírügynökségnek a Magyar Nemzeti Bankról, dicsérve annak elnökét, azzal, hogy az ország pompás gazdasági adatai részben neki tulajdoníthatók. Hozzátette,

„a tények bizalmat teremtenek”.

A tényekhez azonban az is hozzátartozik, hogy az MNB egyre nehezebben lavíroz az infláció féken tartása, a forint ellenőrzött leértékelődése és a gazdaság pénzbőséggel történő ösztönzése között. A célok ugyanis ellentmondanak egymásnak.

A pénzbőség inflációt szül, a forint értékvesztése az import megdrágulásával úgyszintén, és mindkettőnek a kamat emelése lehet az egyik, ha nem a legfontosabb ellenszere. Viszont a gazdaságot éppen alacsony kamatozású, olcsó hitelekkel célszerű elárasztani ahhoz, hogy mérsékelni lehessen a járvány miatt bekövetkezett visszaesést. Az utóbbi érdekében az MNB minden eszközt bevet. Van 1500 milliárdos növekedési hitelprogramja, amelynek eddig bő harmada kelt el. Van növekedési kötvényprogramja, s bár ezt még szintén nem vették igénybe az utolsó fillérig, a keretösszegét a múlt héten 450 milliárd forintról 750 milliárdra emelte. Az inflációhoz viszonyítva pedig rendkívül alacsonyan tartja az alapkamatot. Az előbbi augusztusban 3,9 százalék volt, az utóbbit júniusban és júliusban 0,9 százalékról 0,6 százalékra vitte le a monetáris tanács. Mindemellett az MNB más eszközökkel is igyekszik a rövid és a hosszabb időtávra szóló kamatokat alacsonyan tartani.

A célok és az eszközök között a piac nem feltétlenül lát harmóniát, legalábbis erre utal, hogy a forint árfolyama időről időre nagyot zuhan. Ilyenkor a jegybank az alapkamat változatlanul hagyása mellett piaci ügyletekkel turbózza fel a bankközi kamatokat. Ez történt áprilisban – és ez történt a múlt héten is.