Ha hajlandó vagyok kiemelni a létezés sokfajta gondjától terhes fejem a honi homokból, és körültekintek, alighanem minden különösebb túlzás nélkül, tárgyilagosan megállapíthatom: a demokrácia ügye igen nagy bajban van.
Sebaj, mondhatnám persze, ilyenkor kell felidézni a néhai brit konzervatív politikus és miniszterelnök, Sir Winston Leonard Spencer Churchill örökbecsű és agyonidézett mondását, miszerint:
A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája – leszámítva mindazt, amit időről időre kipróbáltunk.
Ezzel a probléma feletti elmélkedést, illetve a belőle következő bármilyen következtetés levonását akár ad acta is lehetne tenni. Hiszen az érdemdús és sok egyéb ügyben is sokszorosan megigazult államférfi cinikusan szellemes szállóigéje azt sugallja: történhet a világgal bármi, tévedjenek a nemzetek, az államok, a világ sorsát befolyásoló testületek vezetői bármekkorát is, életünk jövő felé haladó szekere előbb-utóbb sorsszerűen visszatalál a sok történelmi sorsfordulón és vérözönön át meglelt demokrácia kerékvágásába.
