Puha rubelből kemény márka: oltári lehúzás a nagy valutaunióban – 1990. október 18.

2 perc

2020.10.17. 14:30

Isten nem ver bottal – üzente a tudósító a banknak. Eljött a paradicsom című sorozatunk következő darabja.

A német egyesítés története
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.

  • 1990. október 18.  – Nem én voltam az

Egyre nagyobb méreteket ölt az a devizacsalás, amelyre a német valutaunió adott lehetőséget több kelet- és nyugatnémet szélhámosnak és államvédelmisnek. Látszatvállalatokkal látszatüzleteket hajtottak végre, és ezzel olcsó rubelből kemény német márkát csináltak. Az ügyre a hét elején derült fény, és a Süddeutsche Zeitung mai száma a berlini igazságügyi kormányzatra hivatkozva elsőoldalas leleplezéseket közöl arról, hogy a kár elérheti a 3 milliárd márkát is.

A háttérről és a tettesekről egyelőre keveset tudni, és az sem világos, hogy mennyi alapja van azoknak az értesüléseknek, hogy magyarok is lehettek a gyanús üzlettársak között. A csalók azt a kevéssé ismert rendelkezést használták ki, hogy a volt NDK KGST-kapcsolatainak védelmében a valutaunió, vagyis július 1-je előtt kötött szerződések alapján a transzferábilis rubelt átváltják német márkára. Míg a közönséges rubel 20-30 pfenniget ér, a transzferábilis rubelt ezekben a különleges esetekben 2,34-ért váltják át. A tettesek látszatvállalatokat alapítottak, és a berlini külkereskedelmi banknál olyan szerződéseket mutattak be, mintha korábbi megállapodások alapján NDK-árukat exportáltak volna.