Szeretettel a Vajdaságból: Egypártrendszerből egypártrendszerbe lépett Szerbia

4 perc

2020.10.27. 09:00

Eddig kérdéses volt, mi lesz a szerepe a szerb parlamentben és a szerb politikában az Aleksandar Šapić vezette patriótáknak. Már nem az.

Aleksandar Šapić, a Benedek Tibortól megható és személyes hangú Facebook-bejegyzéssel búcsúzó, időközben politikussá lett vízilabdázó még a múlt héten bejelentette: sikerült megegyeznie Aleksandar Vučić államelnökkel, így pártja, a Szerb Patrióta Szövetség is kap egy minisztériumot, és részese lesz az új szerb kormánynak.

Ennek az egyébként aprónak és jelentéktelennek tűnő mozzanatnak csak azért van jelentősége, mert ezzel véglegesen és egyértelműen eldőlt: a szerb parlamentben nem lesz ellenzék. Az már korábban is világos volt, hogy a júniusi választásokon taroló haladók, eddigi koalíciós partnereik, a szocialisták, valamint a kisebbségi listák (továbbra is) a hatalom részesei lesznek, egyedül a patrióták szerepe és pozíciója volt kérdéses. Most már az sem az.

A fejleményeket pozitívan szemlélők szerint létrejött az egységkormány, a kritikusabb elemzők szerint Szerbiának harminc év alatt sikerült eljutnia az egypártrendszerből az egypártrendszerbe.

Szeretettel a Vajdaságból: Benedek Tibor tisztelője lehet a szerbiai látszatdemokrácia őrzője

A szerbiai választásokon az eddig is kormányzó párt óriási sikert aratott, egyetlen ténylegesen ellenzéki párt lesz ott a parlamentben, ennek oszlopos tagja Aleksandar Šapić, minden idők egyik legjobb vízilabdázója. Ő példaképeként nézett fel a minap elhunyt magyar pólós legendára, meghatóan búcsúzott tőle, és ezzel Magyarországon hirtelen óriási népszerűségre tett szert.

Mindezek ismeretében homály fedi, miért kellett szinte rekordidőt várni az új kormány megalakításával. Persze, más országokban is előfordul, hogy a választásokat követő koalíciós tárgyalások akár négy hónapig is – mint esetünkben -- elhúzódnak, ez azonban inkább azokra az esetekre jellemző, amikor patthelyzet alakul ki, és nehéz politikai kompromisszumokat kell kötni. Esetünkben azonban ennek épp az ellenkezője az igaz: a haladók annyira túlnyerték magukat a választásokon, hogy minden a kényük-kedvük (és még inkább a párt- és egyben államelnök kénye-kedve) szerint történhet, azt emelnek maguk mellé, vagy épp hagynak ki, akit akarnak.