Az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék és az ombudsmani hivatal eddig sem volt éppen a rendszer kérlelhetetlen ellenfele, hangjukat azonban most a járvány tovább némította. Így aztán hiába az ellenzéki beadványok és a megalapozott panaszok, érzékelhető kontroll nélkül folyhat a rendeleti kormányzás.
„Ez valahol a békebeli demokrácia és a háborús állapot közötti fázis” – írta le már a járvány megjelenésekor Orbán Viktor a különleges jogrendet és a bevezetett veszélyhelyzetet. Talán önmagát is figyelmeztetve hozzátette: óvatosan kell bánni ezzel az állapottal, nem véletlen, hogy nem szokták ezt civilizált országok alkalmazni.
Orbán kétfrontos háborúja: politikai színjáték és koronavírus
A kormány saját maga bizonyította, hogy a négyötödös felhatalmazás igénylése és az ellenzéktől kért álszívesség nem több politikai csapdánál, hiszen a kijárási korlátozást a felhatalmazási törvény nélkül is be tudták vezetni. Ettől függetlenül - vagy épp ezzel együtt - a törvény bizonytalan időre és bizonytalan módon, de megváltoztatja életünket.
Az óvatoskodás azonban soha nem volt jellemző a miniszterelnökre, akinek a felhatalmazási törvénnyel a zsebében nagyobb a hatalma, mint bármikor. Körülötte a legtöbb, a hatalom kontrollálására hivatott állami szerv csendben meghúzódva teszi, amit elvárnak tőle, vagy hangzatos szólamokkal ad életjelt magáról, néha odapörkölve – az ellenzéknek.
A munkaerőpiac komolyabb megrázkódtatás nélkül nem képes nélkülözni több százezer munkavállalót, a költségvetést pedig százmilliárd forintokkal terhelné, ha a férfiak is nyugdíjba mehetnének korhatár előtt, 40 év jogviszonnyal, ahogy azt Magyar Péter tervezi. Ma is sok nő és férfi dolgozik nyugdíj mellett, 65 éves kora fölött, jóval többen, mint 2010-ben.
A panel egy zebrára esett. Sérülés nem történt.
