„Ez valahol a békebeli demokrácia és a háborús állapot közötti fázis” – írta le már a járvány megjelenésekor Orbán Viktor a különleges jogrendet és a bevezetett veszélyhelyzetet. Talán önmagát is figyelmeztetve hozzátette: óvatosan kell bánni ezzel az állapottal, nem véletlen, hogy nem szokták ezt civilizált országok alkalmazni.
A kormány saját maga bizonyította, hogy a négyötödös felhatalmazás igénylése és az ellenzéktől kért álszívesség nem több politikai csapdánál, hiszen a kijárási korlátozást a felhatalmazási törvény nélkül is be tudták vezetni. Ettől függetlenül - vagy épp ezzel együtt - a törvény bizonytalan időre és bizonytalan módon, de megváltoztatja életünket.
Az óvatoskodás azonban soha nem volt jellemző a miniszterelnökre, akinek a felhatalmazási törvénnyel a zsebében nagyobb a hatalma, mint bármikor. Körülötte a legtöbb, a hatalom kontrollálására hivatott állami szerv csendben meghúzódva teszi, amit elvárnak tőle, vagy hangzatos szólamokkal ad életjelt magáról, néha odapörkölve – az ellenzéknek.