Jobban hasonlít egymásra a középkori pestis- és a koronavírus-járvány, mint gondolnánk
5 perc
2020.06.22. 13:00
Hatalom- és tőkekoncentráció, a tolerancia csökkenése, idegengyűlölet, létbizonytalanság és egzisztenciális félelmek - a járványok sok száz évvel ezelőtt, így a XIV. században is ezekkel a társadalmi hatásokkal jártak. Nincs új a nap alatt.
A növekvő idegengyűlölet vagy a társadalmi feszültségek felszínre kerülése mellett a megavagyonok felfutása és a központi hatalom megerősödése is jellemezte a középkori pestis utáni időszakot – hangsúlyozzák a koronavírushoz történelmi analógiákat kereső szakértők.
„A kór olyan szörnyű volt, hogy a gyermekek nem merték meglátogatni haldokló szüleiket, sem a szülők a gyermekeiket, a fertőzéstől félve inkább elmenekültek” – jegyezte fel egy skót krónikaszerző pap, Forduni János (John of Fordun) az 1350-ben arrafelé tomboló „fekete halál” kapcsán. Ez is az egyike azon hasonlóságoknak, amelyeket az utóbbi hónapokban véltek találni a mostani Covid–19 és az emberi történelem egyik legpusztítóbb, 1347-ben kitört pestisjárványa között.
A többnyire emlegetett közegészségügyi szempontokon túl jó pár olyan párhuzamot is találtak mostanában történészek, amelyek a hosszabb távú hatások tekintetében is tanulságosak lehetnek a koronavírustól sújtott világban.
A fekete halál például alapvetően változtatta meg középkori városok társadalmi összetételét – emelte ki Miri Rubin, a londoni Queen Mary Egyetem professzora az idén megjelent Cities of Strangers (Idegenek városai) című kötetében. A nagyobb európai települések akkortájt a tolerancia központjai voltak, ahol többnyire tárt karokkal fogadták a legkülönfélébb foglalkozású külföldieket, valamint a más nyelvű vagy akár vallású idegeneket (mindenféle szakma képviselői mellett az átutazó zarándokokat, gazdasági vagy politikai menekülteket, a máshol eretnekként üldözötteket), és az uralkodók sokszor maguk is bátorították a bevándorlást távoli vidékekről.