A rádióhallgatóktól szép számmal érkeztek visszajelzések, amelyekben – nem kis meglepetésemre – volt egy közös szál: „Itt, Magyarországon sem jó a járvány- és a gazdasági helyzet, de nálunk legalább nincs színesbőrű-kérdés.” Akkor a romakérdés micsoda? – kérdeztem vissza többeknél is. Megdöbbentett, hogy nálunk sokan mennyire nem érzékelik, hogy a magyar (és a közép-európai) romák gazdasági és társadalmi helyzete – köntörfalazás nélkül kimondva: mély diszkriminációja és alig burkolt intézményes szegregációja – sokkal súlyosabb, mint manapság az amerikai feketéké. A tipikus afroamerikai polgárnak többszörösen magasabb a jövedelme, mint a magyar átlagjövedelem, s toronymagasan fölötte van a romaátlagnak. (A feketék munkanélküliségi adatai 2000 és 2019 között látványosan csökkentek, ezzel karöltve tempósan emelkedett az afroamerikaiak jövedelme, az utóbbi években a munkabérük növekedési üteme felülmúlta a fehér dolgozókét is.)
Számítanak-e a cigány életek?
Amerikában élve a napokban több interjút adtam a magyar rádióadóknak az itt váratlanul berobbant társadalmi feszültségről és zavargásokról, amelyeket egyesek „színes forradalomnak”, Amerika „arab tavaszának” vagy „bimbózó polgárháborújának” is neveztek.

Európai vezetők nyilatkozatban álltak ki az ukrajnai béke szükségessége mellett
Itt van Orbán megfejtése az alaszkai csúcsról: A háborúpárti erők hiteltelenítik a találkozót
Putyin elérte fő célját: rehabilitálták a világ egyik vezetőjeként – lapok az amerikai-orosz csúcsról
Egybehangzóan ítéli meg a nyugati sajtó az alaszkai csúcstalálkozótt.