Az író, aki továbbra sem érti, miért mászkálhatnak szabadon a zsenik

„Látom a csiszolt elméket, amint a televízió horizontjára függesztett merev tekintettel fürkészik a megszállók érkezésének nyomait. Nagy tudású professzorok a katedrájuk magasából tanítványaik csöndjén mérik fel a romokat, amiket az egyik horda a betörése során maga után hagyott.”

Akár egy intelligens sci-fi-regény kezdődhetne így, amit történetesen Alessandro Baricco írt, majd így folytatódhatna: a földet ellepő mutánsokból az evolúció léptékét számítva szinte semmi idő alatt létrejön egy új faj, egyedei kopoltyút növesztenek a fülük mögé, és úgy döntenek, a víz alatt fognak élni. Ahol ők lélegeznek, mi meghalunk, de akárhogy lesz is, érdemes közelről szemügyre venni azokat a kopoltyúkat.

Ha a bankrablót börtönbe csukják, a zsenik miért mászkálhatnak szabadon? – kérdezi Baricco fő műve, az 1999-ben megjelent City című regény egyik szereplője, a szerző legújabb válasza pedig az, hogy még mindig nem tudja, viszont néhány dolgot szeretne megérteni abból, ami itt, körülöttünk történik. Az „itt, körülöttünk alatt – írja Barbárok című, magyarul tavaly megjelent kötetében – a világnak azt a kis szeletét értem, amelyben én magam mozgok: emberek, akik még tanulnak, írással foglalkozók, színházi emberek, értelmiségiek, ilyesmi.

Sok szempontból nem valami csodálatos világ, de ez az a hely, ahová én is el lettem vetve. A világ többi részével már réges-rég elvesztettem a kapcsolatot, ami nem túl szép dolog, de hát ez az igazság.”

A Barbárok nem sci-fi-regény, hanem az emberiség történetében korábban már többször megesett, most újra megvalósult betörési és területfoglalási kísérlet analízise. Az ilyen zsánerű esszéket nevezi Mario Vargas Llosa a látványcivilizációról elmélkedve „a felvont szemöldök kultúrájának”.

Baricco 2007-ben filmet írt és rendezett:

A kötetbe rendezett, Gács Éva fordításában magyarul is olvasható 30 esszé eredetileg a La Repubblica olasz napilapban jelent meg. A filozófusként és zongoristaként diplomázott Baricco olyan bolygót mutat be, ahol az intellektuális tisztesség hiánycikk, a szépség eszméje helyébe a tetszetősség lépett, az ihletet kiváltotta a technika, az igazságnál fontosabb a hatás.