Harcolni is kész a török elnök a Földközi-tenger mélyén felfedezett gázmezőkért
Törökország földközi-tengeri terjeszkedése nemcsak a regionális stabilitást, de a NATO kohézióját is fenyegeti. Mintha még mindig kísértene a 100 éve született, de papíron maradt sevres-i béke.
Furcsa jelenet zajlott le nemrég Ankarában Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője és Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter között. Utóbbi egy szépen becsomagolt dobozt adott át, mondván, a benne lévő ajándék az energetikai minisztertől van, aki történetesen Tayyip Erdogan elnök veje. Az európai csúcsdiplomata kibontotta a dobozt, és egy kis műanyag palack kézfertőtlenítőt talált benne. Cavusoglu nevetett, Borrell arcára viszont ráfagyott a mosoly.
Pontosan ez a zavartság és hitetlenség okozta visszafogott reagálás jellemzi az EU-t is, amikor Törökország egyre agresszívebb földközi-tengeri terjeszkedésével szembesül. Ankara rendre a görög és a ciprusi kizárólagos gazdasági övezetekbe küld földgázkincseket feltérképező kutatóhajókat, legutóbb az Oruc Reis nevűt, amelyet öt haditengerészeti hajó kísért, amire a görög kormány a múlt héten riadókészültségbe helyezte a légierejét és a haditengerészetét.
Egy EU-tag katonai lépéseket helyezett kilátásba Törökországgal szemben
Athén bejelentette, hogy minden és bármilyen eszközzel megvédi az országhoz tartozó tengerfeneket. Nagyon sok földgáz a tét.
Júniusban egy francia fregatt került majdnem összetűzésbe három török haditengerészeti csónakkal, amelyek egy tanzániai zászló alatti teherhajót kísértek. A franciák szerint az utóbbi fegyvert szállított a hadiembargó alatt álló Líbiába, Ankara viszont azt állította, hogy humanitárius segély volt a fedélzeten. A török hajók állítólag célba is vették a francia fregattot, és bár végül nem fajult harccá az incidens, a francia–török viszony azóta is jeges, Párizs a múlt héten katonai erősítést vezényelt a Földközi-tenger keleti részébe.