Lakóhelyként is divatos lett a Balaton, de nem minden település áll emelkedő pályán
Ráadásul sok esetben a kisebb települések, falvak, községek viszik a prímet.
Nemcsak nyaralóhelyként divatosak megint a Balaton menti települések, de sok esetben állandó lakóhelyként is. A 12 tóparti (és tóközeli) város közül a legnépesebb Siófok lélekszáma szűk évtized alatt (2011–2019) csaknem 1400 fővel emelkedett, ami 5 százalékos gyarapodásnak felel meg. Relatíve a legnagyobb vonzerővel azonban néhány község bír mostanában a tónál. Az északi parton Csopak lakossága például 11, Felsőörsé 12 százalékkal gyarapodott.
Még inkább növekszik a telkeket parcellázó, kertvárosias lakóépületeket kialakító Alsóörs,
ahol az utóbbi években egyharmaddal emelkedett a létszám. Az ezredforduló idején durván 1200, tíz éve pedig 1400 lakosú község (amely más tekintetben arról is nevezetes, hogy középkori iratállományának jelentős hányada megőrződött) népessége immár közelít a kétezerhez.
A keleti medence pár további települése – Zamárdi, Szántód, Paloznak – mellett ugyancsak növekszik a letelepedők száma a nyugati medence jó néhány, Budapesttől távol eső falujában is. A Keszthely és Hévíz vonzáskörzetébe tartozó, Zala megyei Cserszegtomaj valósággal „kilőtt” a rendszerváltás óta, az akkor alig másfél ezres helységet, amelynek nincs is saját Balaton-partja, ma már több mint háromezren lakják – derül ki Magyarország legfrissebb közigazgatási helynévkönyvéből.