A hazugságvizsgáló és ami mögötte van – illetve ami mögötte lesz
A hazugságvizsgálóról megoszlanak a vélemények, a mesterséges intelligenciának pedig még sokat kellene tanulnia, de a bűnösök leleplezésének gépesítésére nagy az igény.
Mióta Usman Khan két embert megölt és hármat megsebesített, a brit törvényhozás több módon is igyekszik megelőzni a hasonló eseteket. Az előkészületben lévő szabályok közé tartozik a hazugságvizsgáló gép fokozott bevetése. A tavalyi londoni merényletből ugyanis nemcsak az emlékezetes, ahogyan a London Bridge közelében bátor polgárok narválszarvval és tűzoltókészülékkel fékezték meg a tettest, hanem az is, hogy a késelő próbaidőre szabadlábon volt, miután korábban terrorcselekmény előkészítése miatt börtönbe csukták.
Utólag már látszik, jó lett volna biztosabbat tudni a szándékairól. Kézenfekvőnek tűnik tehát, hogy ezentúl hazugságvizsgálóval is ellenőrizzék, szabadon engedhető-e egy terrorista. A berendezést a britek eddig inkább akkor vették elő, amikor azt próbálták megállapítani, fenyeget-e visszaesés a szexuális bűnözők esetében. Most a londoni parlament azt fontolgatja, hogy a terroristák mellett a családon belüli súlyos erőszak elkövetőit is rákapcsolnák a gépre. Legalábbis hároméves kísérletet kezdenének, 300 tettest félévenként tesztelve.
A kísérleti jelleg indokolt: bár a hazugságvizsgáló, a poligráf nagyjából százéves találmány (lásd a cikk vébén Szívből jövő ellenőrzés című írásunkat), hatékonyságáról továbbra is megoszlanak a vélemények. Nem utolsósorban azért, mert sem tudományos kísérletekkel, sem a gyakorlati rendőri munkában nem mindig bizonyítható, hogy a műszeres kihallgatással szerzett vallomások megfelelnek-e a valóságnak.