A jugók "kivégzése" és a nápolyi álomszerződés – Kásás Tamás életútja, 4. rész

8 perc

2021.01.04. 17:00

Kásás Tamás minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb magyar sportolója. Hogy ért fel a csúcsra ez a jóképű, két méter magas, szőke vízilabdazseni? A hullámvölgyekkel tarkított sztorinak nem minden eleme oly meseszerű, mint hinnénk. Öt részben mutatjuk be "Kása" pályafutását az M. Kiss Csabával közösen, visszavonulása után írt könyv alapján.

Hores, azaz Horkai György 1997-es távozása után Kemény Dénes lett a szövetségi kapitány. Pontosan azt lépte meg, amire vártam. Megtartott Horkai keretéből néhány fiatalabb srácot, de behívta az egykori juniorcsapatból melléjük a legjobbakat. Pontosan és alaposan ismerte a Fecsó bával, az apukájával világverővé nőtt ifiket, juniorokat.

Az aranyfiú
Kásás Tamás tehetsége és eredményessége okán kiemelkedett még a magyar aranygenerációból is. Már juniorként megnyert minden kupát, felnőtt pályafutásának díjai, érmei szinte megszámlálhatatlanok: háromszoros olimpiai, kétszeres Európa- és egyszeres világbajnok, többszörös világkupa- és világligagyőztes, klubjaival sokszoros Euroliga- (gyakorlatilag a vízilabda BL-je), KEK- és LEN-kupa-győztes, kilencszeres olasz bajnok. A FINA szerint a 21. század első évtizedének legjobb pólósa, itthon egy másik korszakos klasszis, Faragó Tamás után a második lett a Pólósok pólósa szakértői szavazáson. Az egyetlen vízilabdázó, aki Eb-döntőben a győztes csapat összes gólját egymaga szerezte. Páratlanul sikeres pályafutását 2012-ben, a londoni olimpiát követően fejezte be. A sorozatunkban közölt könyvrészleteket itt találja.

Az 1997-es athéni világkupa után a nyár vége már ismét Spanyolországban találta a csapatot, amelyben a tagok többsége első felnőtt Európa-bajnokságára utazott.

Az oroszokat simán vertük a döntőbe jutásért, ahol az akkor még Jugoszlávia néven induló szerbek vártak ránk.

Borzalmas meccs volt. A jugók antivízilabdát játszottak. Ez egy csúnya, unalmas, agresszív, sunyi és aljas taktika, de könnyen lehet eredményes. Mi sem tudtunk mit kezdeni ellene.

A jugók azt csinálták, hogy inkább végig sem játszották a támadóidejüket, meg sem próbáltak kapura lőni, hanem direkt kidobták oldalra a labdát, mert akkor a kapusnak kell érte mennie, és addig ők kényelmesen vissza tudtak úszni, védekezni.

Széttördelt, közönségkiábrándító, nyögvenyelős, vontatott játék zajlott a medencében. Alig esett gól. A harmadik negyed végén is még csak 2-1 volt az eredmény. Ráadásul nekik. Én egyszer nagy nehezen betaláltam, a többieknek viszont semmi sem sikerült.

A jugók vigyorogva nézték a vergődésünket, és egyre magabiztosabbak lettek. Lehettek is, mert joggal gondolhatták azt, ha három negyed alatt csak egyetlen gólt voltunk képesek összehozni ellenük, akkor az utolsóban nem fogunk tudni legalább kettőt dobni, hogy megfordítsuk az eredményt. De tévedtek.

A negyedik negyed elején újra betaláltam, 2-2 lett. Végképp bedurvultak, és végképp olyasmit kezdtek játszani, ami egyáltalán nem hasonlított a vízipólóra.