Róth Elza: A világ első számú tűzfészke elnökváltáskor
Összekötni a kellemetlent a hasznossal: mit tanulhatunk Donald Trumptól?
Trump elnöki időszakának közel-keleti politikája cinikus volt és gátlástalan, de hatékony. Évtizede mozdulatlan konfliktusok terepeit alakította át, árulások sorozatán keresztül ért el nagyon problémás, de valódi áttöréseket. Ezt a munkáját folytatni kell, csak közben azért mégis mindent egészen másképp kell csinálni.
Van úgy, hogy aránylag rendes emberek rengeteget tanulhatnak fifikás csirkefogóktól, és ez épp ilyen helyzet.
Recep Tayyip Erdogan, Törökország iszlamista önkényura pár hete azzal az epedő sóhajjal lepte meg a világ közvéleményét, hogy milyen nagyszerű is volna, ha országa kicsit jobb kapcsolatban lehetne Izraellel. Ez bizonyos mértékig váratlannak tűnt azután, hogy a megelőző években, önkényuralma szorgos elmélyítésének időszakában mindig talált rá módot, hogy Izraelt a nácikhoz hasonlítsa, és barátkozási vágya kinyilvánítása előtt alig két és fél hónappal még úgy látta, hogy Jeruzsálem „a mi városunk”, Törökországé, mint az egykori Török Birodalom utódáé (a váratlan fordulat, lett légyen bármilyen meglepő, a magyar mainstream sajtót, szokás szerint teljesen hidegen hagyta. Ahhoz, hogy egy külföldi politikai szereplő megjelenhessen a magyar médiában, valaminek fel kell robbannia, le kell lőni az illetőt, neki magának kell lelőnie valakit, esetleg meg kell említenie pozitív vagy negatív kontextusban Orbán Viktort).
Török lap: Erdoganék Magyarországon is üldözik a rendszer ellenfeleit
A budapesti török nagykövetség diplomatái is készítettek jelentéseket Recep Tayyip Erdogan török államfő politikai ellenfeleiről. A Nordic Monitor hivatalos iratokra hivatkozó beszámolója szerint a magyarországi akció része az ellenzékieket sújtó átfogó ankarai akciónak.
Mi lobbantotta fel az Izrael iránti váratlan szenvedélyt Erdogan elnök máskor nem annyira lágy szívében? Alighanem az amerikai hatalomváltás közelsége.