Három P: politika, pénz, püspökség

Bármi lesz is a végeredmény „a választások eredményét Isten kezéből fogadjuk” – írták „Az egység szolgálatában” című közleményükben pár napja a magyarországi református egyház vezetői. A püspökök, főgondnokok azokat a „téves állításokat” kívánták ezzel helyreigazítani, miszerint politikai kényszer alapján választják meg a száztagú zsinat tagjai az egyház magyarországi fejét, a testület lelkészi elnökét.

Amikor tehát Balog Zoltánt szerdán a 97 szavazó közül 64-en, azaz kétharmaddal az Orbán Viktort is tagjai között tudó felekezet élére emelték, – s itt vissza kell utalni az említett közleményben foglalt állításra – a küldöttek szabad akaratukból döntöttek. A tény tehát még annál is szomorúbb. Mert, ha kényszerek hatására tették volna, még lenne is rá magyarázat.

A hagyományok többszöri felrúgásával lesz a református zsinat elnöke Balog Zoltán

A magyar reformátusok első számú vezetőjévé, a zsinat elnökévé választhatják a politikai karrierjét egyházira cserélő Balog Zoltánt. Ám nem a hagyományos módon.

Balog Zoltán 2018-ban fordított hátat a politikának. Pontosabban csak a miniszterségnek, hiszen például a Fidesz pártalapítványának elnöki székét még a legutóbbi időkig is megtartotta. Miniszteri távozásakor az volt a mondás, hogy nem értett egyet azzal, hogy az általa vezetett Emberi Erőforrás Minisztériumot Orbán továbbra is csúcsminisztériumként akarja működtetni, benne az egészségüggyel, oktatással, miegyebekkel. Ma már sejtjük-tudjuk, ez csak ürügy volt, hisz, ha miniszter marad, oda a – feltehetően Orbánnal előre egyeztetett, ha épp nem a kormányfő által szorgalmazott – egyházi karrier.

Amikor Balog nyolc éve mezei fideszes képviselőből miniszter lett, azzal áltatta a választókat, s talán magát is, hogy ő lesz majd a kormány lelkiismerete. Hát akkor nézzük, a morális kérdéseket, amelyekben hallgatott!