Másodosztályú helyett keményvalutásként: keletnémetek újra a Balatonnál – 1991. április 10.

7 perc

2021.04.10. 14:30

Ketten járőröznek, melyik a keleti? Amelyik kevesebbet keres, és ez nem rendőrvicc. A német újraegyesítésről szóló Eljött a paradicsom című sorozatunk következő darabja.

A német egyesítés története
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.

  • 1991. április 10. – Plattensee

Amint megnyílt a határ, a keletnémetek első dolga az volt, hogy buszokba gyűrték magukat, kissé kialvatlanul végigtámolyogtak Párizson, Nápolyon, Bécsen, némelyek a Trabantjukkal megpróbáltak átkelni az Alpokon – aztán elgondolkodtak, megszemlélték a bankszámlájukat, és újra felbukkantak Magyarországon. A nyugatnémetek pedig megrettentek az öböl-menti háború miatt, lemondták a távoli repülőutakat, és utánanéztek, mi van a szomszédban, mondjuk Magyarországon.

Az IBUSZ berlini irodájának igazgatója, akivel a múlt héten beszéltem, bizakodó, és úgy látja, több német készül Magyarországra, mint gondolták volna. Az okok között szerepel természetesen, hogy a keletnémetek többsége még mindig szegényebb a nyugatnémeteknél, és inkább olcsóbb úticélokat választ. Aki a puha helyett a kemény márkával érkezik Magyarországra, még így is császárnak érezheti magát.

Igaz, vannak, akik még emlékeznek a puha márka időszakára, és ezek az emlékek bizony nem a legszebbek. Vannak keletnémetek, akikben még megmaradt a tüske, amiért annak idején nemcsak a megosztott Németországban, hanem Magyarországon is érezniük kellett, hogy ők csak másodosztályú németek. A sértődöttek azonban kisebbségben vannak, a többség megszokta, megszerette Magyarországot, és továbbra is szívesen jön. Nem annyian jönnek persze, mint korábban, amikor a Fal mögül alig lehetett máshová utazni, mint hozzánk, de Magyarország népszerűsége megmaradt.

Szobakiadás németeknek a Balatonnál /// Sátorhely 40-ért
Facebook / Deutsche Einheit am Balaton

A berlini magyarok még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor minden tavasszal egy bizonyos napon már éjszaka összeállt a végeláthatatlan sor az IBUSZ-iroda előtt az arra az évre szóló magyar utakért. Szokás volt, hogy aki arra az évre nem kapott, az már előre helyet kért a következő vagy az arra következő évre. Örvendetes változás, hogy ma már, ahogy rendes országokban szokás, néhány héttel utazás előtt is lehet szállást foglalni. Azon azonban már kellemesen meglepődtek az iroda munkatársai, hogy az 1988-as, 1989-es előjegyzések tulajdonosainak úgy a háromnegyede megerősítette 1991-re szóló utazási igényét.

Szerepet játszik ebben az is, hogy a keletnémetek még szeretnek biztosra menni, még nem szokták meg az önálló utazgatást, de szerepet játszik az is, hogy sokan már régóta ide járnak, sokan kiépítették a kapcsolatokat. Magyarországnak van még egy vonzereje, amely a kelet- és a nyugatnémeteket egyaránt vonzza és ez a gyógyüdülés. A németek szeretik gyógyvizekben áztatni magukat, és ebben Magyarország továbbra is versenyképesnek látszik.