Szabó T. Anna: Nem lenne szabad hagyni, de van, amikor kihoz a sodromból a politika

HVG: Mennyire énnovellák a legutóbbi kötetének darabjai, amelyekben gyakran esik szó saját negyvenes korosztályának érzéseiről, fájdalmairól vagy őrültségeiről?

Szabó T. Anna: Mindegyik novellába beleírtam magam, ott van a mélyükön valami, ami velem, mellettem, körülöttem, álmomban vagy a képzeletemben történt meg. Van, amelyikben a hangomon és a beszédmódomon kívül nyomokban sem vagyok felfedezhető. De tényleg feltűnően sokszor témája az írásoknak a negyvenes nők bizonytalansága. Egyszer egy kedves barátnőm, aki már nem él, azzal biztatott, hogy ne féljek, negyven és ötven közt nehéz, de utána már könnyebb, mert az ember egy kicsit felszabadul, magabiztosabb, lazább lesz. Ott motozott bennem ez a mondás most írás közben. Valóban meg kell szokni ezt az új létállapotot, ami egy kicsit olyan nekem, mint a kamaszkor, éppúgy felkavar, csak most éppen a termékenység elvesztése miatt. De erre kevesebb figyelem irányul, mint a serdülésre. Ez a könyv nekem is megértési kísérlet. Körbejárok egy életproblémát, és a magam számára is rögzítem a tapasztalatokat. Költőként indultam, és sokáig nem akartam személyes lenni. Az Elhagy című kötetemtől fogva úgy döntöttem, nem érdekel, ki mit gondol az érintettségemről; használni fogom azt az anyagot, amelyet az élet ad.