Sajnos egyelőre szép álom csak az egymást tisztelő népek közép-európai keleti Svájca,
vagy a tiszta környezetben tömegesen sportoló skandinávok demokráciája, ahol az emberek boldogok és soká élnek.
Magyarország magas hegyei elvesztése miatt sem lehet keleti Svájc, de lehet a mainál egészségesebb és tisztább levegőjű, tisztább környezetű ország. És az sem ártana, ha minél több kérdésben egyetértésre tudnának jutni a különféle politikai felfogású polgárai.
Az utóbbira is sok jó példát láttam a skandináv országokban. Hegységeink turisztikai kihasználása körül elég sok a vita, néhány napja ezen a fórumon is a Kékes elleni támadásról jelent meg egy írás, de higgadt eszmecserével sok kérdésben elérhető a közös nevező. Hiszem, hogy a Kékestető ügyében is.
A természetvédelmi aggályok ellenére hóágyúval és ratrakkal támadnának rá a Kékesre
Közpénzmilliárdokkal megtámogatott fejlesztésre készülnek az ország tetején, pedig a mesterséges hóhoz nincs víz. A kiemelten védett Natura 2000-es terület hegyi kaszálóin élő fajok is veszélyben vannak.
Trianon után, a Tátra és az erdélyi hegyek pótlására, megindult maradék hegységeinkben nemcsak menedékházak, hanem szállodák és magánházak építése is, hozzájuk vezető utakkal. Így épült valóságos üdülőfalu Dobogókő fennsíkján és Galyatető környékén. Több tucat sípálya is létrejött „a csonka országban”. Svájcban a hegyi vasutak után az 1930-as évektől egyre több kötélpálya teremtett biztonságos és környezetbarát megközelítést még a csúcsokhoz is a turisták, köztük a sízők milliói számára.
