Nagyjából megduplázták a munkaerőhiányt az egészségügyben a kormányintézkedések

Minél nagyobb a baj, annál jobb: a vírushelyzet súlyosbodásával lekerül a napirendről minden, kevésbé fontosnak gondolt kérdés, köztük az egészségügy reformjának csúfolt drasztikus változtatássorozat ellentmondásai. Nem a tiltakozás ideje ez, nyakunkon a járvány egyre magasabbra csapó hulláma, az orvosok, ápolók átvezényelhetők egyik munkahelyről a másikra, ahogy a vállalkozóként vagy magánszolgáltatóknál gyógyítók is berendelhetők „szolgálat teljesítésre” – áll a múlt pénteken megjelent újabb veszélyhelyzeti kormányrendeletben. Holott bőven lenne kibeszélnivaló.

A közszolgálati jogviszony egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakítása – vagyis a gyógyítók áthelyezése a munka törvénykönyvének hatálya alá – számos kérdést hagyott rendezetlenül. Annak ellenére is, hogy az októberben rajtaütésszerűen, a széles körű és hozzáértő szakmai egyeztetést és a hatástanulmányok készítését mellőzve meghozott jogszabály még annyira sem volt gránitszilárdságú, mint az alaptörvény: már bevezetése előtt többször módosították. Mégsem sikerült egyértelműen tisztázni egyebek mellett a túlmunka elrendelését és fizetségét, az ügyeleti díjakat, a másodállás engedélyezésének szabályait.

"Inkább eladom az autóm, ha odáig fajul a helyzet" - távozó és maradó egészségügyi dolgozókkal beszéltünk

Egyes helyekről tömegével távoznak azok az egészségügyi dolgozók, akik úgy döntöttek, hogy nem írják alá az új szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Van, ahol komplett osztályokon szűnhet meg az ellátás. A távozókat kérdeztük arról, mi jön most. "1977-2021 ennyit kaptam az egészségügytől, ennyit adtam az egészséügynek!

Olajozta a megegyezést az orvosi fizetések valóban tetemes emelése – amiből azonban a szakdolgozókat kihagyták –, februárban már ezzel együtt érkezett a januárra járó illetmény. Az idei évben összesen 195 milliárd forintra rúg a bérkiegészítés, amit a következő két évben további pluszpénz, összesen 400 milliárd forint követ. Az intézményvezetők is bőven kaptak az anyagi elismerésből: a fővárosi társkórházak (vagyis nem az irányító pozícióban lévő centrumok) ápolási, orvos- és gazdasági igazgatói a HVG információja szerint havi 3 milliós fizetést kaptak, a főigazgatók ennél többet. Vagyis megvolt a motiváció, hogy rászolgáljanak a megelőlegezett bizalomra. Sok helyen be is vetettek minden eszközt, hogy teljesítsék az elvárt „normát”: mindenkivel aláírassák az új szerződéseket.

Azzal győzködték a dolgozókat, hogy a problémáikat írják rá a szerződésre, azokat hamarosan, de legkésőbb szeptember végéig orvosolni fogják. Az alkuban közreműködött az újsütetű főirányító, az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetője, Jenei Zoltán is. Az eredetileg a bér 70–90 százalékára jogosító hétvégi ügyeleti díjat 30 százalékkal megtoldotta. De beindultak a helyi alkuk is. Rendezték a vitás kérdéseket például a debreceni klinikai központnak az aláírás megtagadásával fenyegetőző traumatológusaival.