Hatalmas üzletet nyer és hatalmas kockázatot vállal a 4iG a magyar hadiipari privatizációval
Mi volt a baj az állami tulajdonú hadiiparral és mit tud vele kezdeni az 4iG? És hol mond ellen Orbánnak Nagy Márton minisztériuma?
Az infláció rossz – végre egy mondat, amit ha leírunk, abban politikai oldaltól függetlenül szinte mindenki egyetérthet. De közgazdasági szempontból van ennek még egy érdekessége: egész mást jelent az, ha magas az infláció, és az, ha magasnak érezzük, sőt, az is, ha magasnak hisszük a jövőbeli inflációt, ráadásul ez utóbbi kettő szokta a nagyobb bajt jelenteni, mint egy-egy hónap rossz inflációs adata. Az infláció, az inflációérzékelés és az inflációs várakozás három, gyakran annyira eltérő fogalom, hogy közgazdászok tömegei foglalkoznak azzal, milyennek érezzük az árak változását, és miért fontos ez.
Az nagyjából világos, hogy az infláció befolyásolja a béreket, a kamatokat, még a munkanélküliséget is, több-kevesebb bizonytalansággal, de nagyjából ki lehet számolni, milyen infláció milyen változásokat hozhat a gazdaság többi mutatójában. Amivel egy nagy probléma volt: a számok nem nagyon akarták igazolni az elméleteket. Amikor még az 1960-as években több közgazdász, élükön a Nobel-emlékdíjas Milton Friedmannal, azt vizsgálták, hogyan lehetne még tökéletesíteni az elméleteket, jött a nagy ötlet:
az infláció és a gazdaság többi mutatójának kapcsolatát leíró modellek nagyon pontosak, csak épp nem a valódi inflációt követik, hanem az inflációérzékelést és az inflációs várakozást.
Egy évtizeddel később még élesebben lehetett látni, mennyire igaz ez az állítás.
