Nagykutyák marakodása nehezíti a hazai villanyautózás elterjedését

A hívek zöldszemléletét erősíthette volna a katolikus és református egyház, ha összejön az az állam által támogatott program, melyben elektromos autók töltésére alkalmas berendezéseket telepítettek volna a templomok mellé vagy a települések központjába. Jóllehet a ma futó 15 ezer e-kocsi „tankolására” szám szerint elegendő lenne a nagyjából 1400 nyilvános töltő, azok területi eloszlása roppant egyenlőtlen; az északkelet-magyarországi kistelepülések kimaradtak a fejlesztésből.

Az egyházaknak a Jedlik Ányos-terv keretében ítéltek meg 2019-ben 416 millió forintot: felerészben töltőkre, felerészben villanyautókra. Csakhogy ebből pusztán egyetlen, nagyjából tízmilliós villámtöltő válhat valóra, a maradékból húsz autót vesznek majd a hozzájuk való fali töltőkkel. „A nyilvános, közcélú töltőüzemeltetés komoly, speciális, kockázatvállalással, járulékos költségekkel járó vállalkozási tevékenység, amely

távol áll az egyház alapvető küldetésétől és szervezeti felépítésétől”

– magyarázza a visszakozást Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.

Aprócska epizód ez a magyarországi közlekedés zöldítését célzó, az Innovációs és Technológiai Minisztérium közlése szerint 2016 óta 35 milliárd forintba került programok sorában, de jól mutatja, hogy az út buktatókkal van tele. S nemcsak az új technológiák bonyolultsága, de sokkal inkább az érintett cégek üzleti érdekei miatt.