Már-már sokkoló a benzin ára, amelynek a tripla adóztatás sem tesz jót

Karácsony Gergely főpolgármester saját kezűleg dugítja el a fővárosi utakat, vagy ha nem is, alkalmatlanságával okozza a torlódásokat – ismételgetik fideszes politikusok, miközben az egy időben zajló felújításokra, illetve a közlekedési korlátozásokra mutogatnak a Lánchídon, a pesti rakparton és a Blaha Lujza téren.

Tény, hogy rendszeresek és a járvány miatti tömeges home office idején tapasztaltnál jóval nagyobbak a pesti dugók. Ráadásul a mindennapi torlódások nemcsak az idegeire mennek az autóvezetőknek, hanem egyre jobban a pénztárcájukra is: az üzemanyagok ára kilőtt, akadnak kutak, ahol már 500-nál nagyobb számok sokkolják a szomjas járművek gazdáit. Ám az emelkedés itt meg fog állni – véli Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára. A benzin és a gázolaj átlagára átlépheti a 450-es szintet, de csak ideiglenesen, napokra vagy hetekre. Ez számszerűen ugyan megegyezik a 2012-es történelmi csúcsponttal, az azóta eltelt közel tíz év inflációját, illetve béremelkedéseit azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni – figyelmeztet a szakember.

A mai árszínvonalon a 2012-es csúcs literenként 560 forintos üzemanyagárat jelentene, az pedig még nagyon messze van.

Évekig velünk maradhat a 400 forintos benzinár

Az utóbbi időszakban rég nem látott tempóban nő az olaj ára, és az elemzők szerint ez a trend aligha fordul meg a következő időszakban. Hiába zöldül világszerte a gazdaság, az átálláshoz is kell az olaj, így hiába a hurráoptimizmus, vélhetően egy ideig még velünk maradnak a fúrótornyok, és a benzin ára is inkább nőni fog, mint csökkenni.

A 450 forintos szint mindenesetre olyan lélektani határ lehet, aminél sok autótulajdonos már kétszer megfontolja, ráadja-e a gyújtást, vagy inkább más, kevésbé költséges közlekedési módot választ. A városi torlódások oldódásához mindenesetre hozzájárulna, ha minél többen tennék le az autót. A Budapesti Közlekedési Központ forgalomszámlálásai szerint ugyanis az egyéni motorizált közlekedés visszaállt a járvány előtti szintre, helyenként már meg is haladja azt, miközben a tömegközlekedés kihasználtsága még mindig messze elmarad a 2019-estől. A dugókat egyébként elsősorban ezzel magyarázzák, nem a Tarlós-érából halasztott nagyfelújításokkal:

Budapest történelmi belvárosa egész egyszerűen nem bír el ekkora forgalmat.

Bemutatták az új uniós klímatervet - karbonvám és komoly állami feladatok jönnek az EU-ban

„Fit for 55" - ezzel az uniós szóalkotással kell megbarátkoznunk a következő évtizedre. A kifejezés arra utal, hogy az Európai Unió készen áll arra, hogy 2030-ra a károsanyag-kibocsátását - az 1990-es évet alapul véve - 55 százalékkal csökkentse. Ez a középtávú terv annak érdekében, hogy 2050-re elérhetővé váljon a kibocsátássemlegesség.

A hazai üzemanyagárakat leginkább a kőolaj világpiaci ára mozgatja, de erősen hat rá a forint dollárral szembeni gyengülése (vagy erősödése) is. Az Európában mértékadó Brent olajfajta március vége óta drágul, de Grád Ottó szerint aligha fog 80 dollár fölé menni a hordónkénti ára, onnan nemrég már visszapattant. Az év hátralévő részében a 70–80 dolláros sávban, leginkább 75 dollár körül mozoghat, ahol jelenleg is áll. Ez a kitermelők számára már kellően vonzó, ugyanakkor még nem annyira magas, hogy a nagyfogyasztó országokban túlságosan felhajtaná az inflációt.

Kínálati oldalon kockázatot jelent az OPEC-en belüli, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia közti konfliktus. A keresleti oldalon pedig a növekedés lassulása várható, hiszen a járványnak még nincs vége, egyes országokban ismét korlátozásokat vezetnek be. Az előrejelzések szerint szinte kizárt, hogy az idén a világszintű fogyasztás napi 100 millió hordó fölé nőjön, erre 2022-ben van esély – mondja Grád.

Csökken az olajár, de vajon meddig?

A világ fő olajexportáló államai nem tudtak megállapodni a kitermelés szabályozásáról. Ezt követően a rekordmagas olajár valamelyest csökkent, de a jövő teljesen bizonytalan.

A nagy olajexportőr országokat tömörítő, Szaúd-Arábia vezette OPEC – illetve a szervezeten kívüli szereplőkkel, elsősorban Oroszországgal együtt OPEC+ – a koronavírus-járványra és annak gazdasági hatásaira reagálva jelentős kitermeléscsökkentésben állapodott meg 2020 tavaszán. Mivel a pandémia miatt visszaesett a kereslet, hozzá kellett igazítani a kínálatot, különben az árak összeomlottak volna. Sőt egy idő után fizikailag nem lett volna hova tenni a kitermelt nyersanyagot. Emiatt volt olyan pillanat, amikor az egyik amerikai olajfajtát negatív összegért lehetett előjegyezni, vagyis az eladó fizetett a vevőnek azért, hogy elvigye a fekete aranyat.

Mindenesetre a kitermeléscsökkentés sikeres volt, a kartell pedig júniusban úgy döntött, hogy lazít a korlátozásokon, ugyanakkor a megállapodás érvényességét kitolják 2022 végéig. Kivéve az Emírségeket, amely ebbe nem ment bele. A felek végül megállapodás nélkül álltak fel az asztaltól, ráadásul konkrét időpontot sem tűztek ki a tárgyalások folytatására. Abu-Dhabi azt nehezményezte, hogy a korlátozásokat a 2018-as termeléshez képest állapították meg, miközben ők komoly kapacitásfejlesztést hajtottak végre, ezért felül akarja vizsgálni az egyes országokra jutó kitermelési kvótákat.

Lényegében nagyobb szeletet követel magának a tortából

– amit a többiek persze nem akarnak hagyni.

Nyolcéves csúcson az infláció, és legfeljebb a lassabb drágulásban lehet reménykedni

A vártnál jobban drágult az élet Magyarországon áprilisban. Abban szinte minden szakértő egyetért, hogy az éttermekben, szállodákban, a kozmetikusoknál és a fodrászoknál további drágulás jön.

Ha az OPEC+ egysége megbomlik, az országok elkezdik felfuttatni a kitermelésüket, és harcba szállnak a piaci részesedésért, akkor újra túlkínálat lesz, az pedig lefelé nyomja az árakat. Elemzők szerint akár 50 dollár alá, méghozzá gyorsan. Ám egy árháborúnak kicsi a valószínűsége, különösen, hogy a kereslet nem nő úgy, ahogy még pár hónapja is gondolni lehetett, az újabb járványhullámok réme pedig fenyegetően tornyosul a világpiac fölé. Az igények visszafogottsága inkább az árak emelkedése ellen hat, s ebben a helyzetben pont nem egy árháború a nagy exportőrök érdeke. Kivéve persze, ha az Emírségek, esetleg mások, úgy döntenek, jobban járnak, ha beáldozzák az árat, piaci részesedésért cserébe. Ez sem volna teljesen irracionális, a várakozások szerint ugyanis

közel van már az úgynevezett olajcsúcs, aminél tovább a világ kőolajigénye nem fog nőni

a megújuló energiaforrások terjedése miatt. Sőt várhatóan csökkenésnek indul, s akkor nagyon nem lesz mindegy, hogy a zsugorodó tortából kinek mekkora hányad jut.

A másik véglet, ha befagynak a jelenlegi viszonyok, a felek nem bocsátkoznak konfliktusba, de a kitermelés kontrollált felfuttatásáról sem sikerül megegyezni. Ebben a helyzetben a kínálat nem fog lépést tartani a kereslettel, az árak pedig felfelé indulnak, akár 100 dollár környékére. Egyik forgatókönyv sem zárható ki, azonban mindenkinek az az érdeke, hogy megoldás szülessen. Akár úgy, hogy az Emírségek enged, lemondva követeléséről, akár úgy, hogy a többiek állnak kötélnek, legalább részben. Utóbbi a valószínűtlenebb, ha ugyanis az Emírségek sikerrel szerez nagyobb részesedést, biztosra vehető, hogy mások is lesznek, akik többet akarnak majd.

Könnyen lehet, hogy most kezdődik az olajpiac alkonya

Egyelőre stabilizálódott az olaj ára, a szénhidrogének iránti kereslet 2022-23-ban érheti el a válság előtti szintet. De az is lehet, hogy a megújuló energiaforrások térnyerése mellett soha többé.

A fogyasztói árban persze az értéklánc különféle szereplőinek nyeresége is benne van a finomítástól a szállításon át a kiskereskedelemig, a benzinkutak azonban erős árversenybe bonyolódtak egymással, így túlárazásra nincs lehetőség – hangsúlyozza Grád Ottó.

A magyar üzemanyagár körülbelül felét közterhek teszik ki: a jelenleg 120, illetve 110 forintos jövedéki adó, a pár forintos készletezési díj és persze a mindenre rárakódó általános forgalmi adó. A kiskereskedőknek, vagyis a töltőállomásoknak ráadásul az egyéb költségeiket is ki kell gazdálkodniuk, a nagy láncok esetében tavaly óta a kiskereskedelmi különadót is. Pluszként idén év elején lépett életbe az úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi rendszer, amely az üzemanyag-kereskedők számára is komoly, és a jövőben egyre növekvő többletterhet jelent.

A szolgáltatók energiamegtakarításra kötelezettek az általuk végfelhasználóknak értékesített energia arányában. E kötelezettségüket hatékonysági intézkedésekkel és beruházásokkal kell teljesíteniük, esetleg vásárolhatnak ilyenről igazolást, így megfinanszírozva másvalaki beruházását. Vagy az egészet kiválthatják egy borsos járulék megfizetésével.

A kiskereskedelmi különadót a kormány május 1-jével, rendeletileg vezette be, majd törvénnyel állandósította. 500 millió forintot meghaladó árbevétel után 0,1 százalékot kell fizetni, a kulcs aztán sávosan emelkedik, 30 milliárd fölött már 0,4 százalék, 100 milliárd fölött pedig 2,5 százalék. És nemcsak az üzemanyag-értékesítés után jár, hanem a vegyesbolti és az élelmiszer-értékesítés után is, ami sok kúthálózatot szintén érint.

Az üzemanyagokat így végeredményben triplán adóztatják,

hiszen a jövedéki adóra jön rá az áfa, és még a cég nettó bevételének egy részét is elviszi az állam. Így igazán nem csoda, ha egyre nagyobb számokat látni a benzinkutak hirdetőtábláin.