Évekig velünk maradhat a 400 forintos benzinár
Az utóbbi időszakban rég nem látott tempóban nő az olaj ára, és az elemzők szerint ez a trend aligha fordul meg a következő időszakban. Hiába zöldül világszerte a gazdaság, az átálláshoz is kell az olaj, így hiába a hurráoptimizmus, vélhetően egy ideig még velünk maradnak a fúrótornyok, és a benzin ára is inkább nőni fog, mint csökkenni.
Emlékezünk még arra, amikor tavaly akkora volt világszerte a visszaesés, hogy egy rövid időre mínuszba is került az olajár? Annak oka egyértelműen a koronavírus-válság és az azzal együtt járó globális leállás volt: világszerte láthattuk fotókat a teljesen kihalt utcákról, a bezárt boltokról, márpedig, ha a lakosság nem használja az autóját, ha a szállítók nem tudnak működni, akkor bizony csökkenni fog az igény az olaj iránt, ahogy az meg is történt.
Nos, úgy tűnik mára eljutottunk odáig, hogy a piac teljesen elfelejtette ezt és éppen az ellenkező irányba tart. Ez pedig meglátszik az olajáron is, amely az elmúlt időszakban kitartóan emelkedett és egyre több elemző gondolja úgy, hogy ez a trend akár éveken keresztül is így maradhat. Így látja Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. EMEA olaj- és gázipari elemzője is, aki szerint bár az elmúlt időszak gyors növekedése miatt elképzelhető rövid távú visszaesés az árban, hosszabb távon bizony emelkedésre kell számítani.
Átlendültünk ultraoptimistába
Világszerte arra vár a világ, hogy a koronavírus elleni vakcinák terjedésével gyorsan újra lehet nyitni a gazdaságokat, ami természetesen együtt jár az olaj iránti kereslet növekedésével is. Ez a fő mozgatórugója a mostani trendnek és ez az oka annak, hogy négy hete a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) azt közölte, hogy várakozásai szerint idén 5,5 millió hordóval nőhet a globális napi olajkereslet.
Mindez egyelőre azonban csak kozmetikázásra elegendő, hiszen az OPEC által referenciapontnak tekintett 2019 decemberi, azaz éppen a koronavírus-válság előtti helyzethez képest továbbra is alacsonyabb az igény: két éve napi 100 millió hordó/nap volt az átlagos napi kereslet, ami 2020-ban 8,8 millió hordó/nappal csökkent.
A JP Morgan elemzői is az olajárak növekedését várják, nemcsak a posztvírus utáni visszapattanás miatt, hanem amiatt is, mert a jegybankok és az államok szerte a világban szinte ész nélkül öntik a pénzt a gazdaságba, mindenhol nő az infláció, azaz emelkednek az árak és nem utolsó sorban jelenleg gyenge a dollár, amivel az olajüzleteket kötik.
Pletser úgy látja, hogy idén a gazdaság felfutásával párhuzamosan a harmadik negyedévben lehet a legnagyobb növekedés, de a korábbi szintet még így sem érjük el, például azért, mert a légiipar helyreállása nem fog az egyik napról a másikra megtörténni, arra legalább 2023–2024-ig várni kell.
Ugyanakkor az üzemanyagfogyasztás visszaállhat a korábbi szintekre, ami önmagában jelentősen megugró keresletet jelent az egy évvel korábbi állapotokhoz képest.
De tudja-e ezt követni a kínálat?
Tavaly márciusban, amikor összeveszett az olajkartell, avagy hivatalos nevén a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) és Oroszország, akkor mindenki növelte a termelését, hogy ha akár alacsonyabb áron is, de több olajat tudjon értékesíteni. Emiatt akkora lett a kínálat, hogy – ahogy említettük – mínuszba is fordult az olaj ára.
Kitört az olajháború: akár jövő héten jöhet a 300 forintos benzin
Hiába szólnak az elmúlt hetek szinte kizárólag a koronavírusról, a felszín alatt igen erősen begyűrűzött egy másik válság: kitört egy olyan olajháború, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. Sőt, egyes szakértők már az olajtermelő országok kollektív öngyilkosságáról beszélnek. Az autósok egyelőre örülhetnek, hiszen az üzemanyagárak bezuhanhatnak.
Mindez arra kényszerítette az olajipari szereplőket, hogy kiegyezzenek és azóta Pletser szerint „nagy fegyelemmel” tartják az egyezséget, ami azt jelentette, hogy először 9,7 millió hordóval, majd mára 7,2 millióval csökkentették a napi termelést a 2019 decemberi referenciaértékhez képest.
Ahogy pedig világszerte növekszik az igény, úgy havonta csökkentik az elmaradást, amit az is segít, hogy az OPEC immár nem félévente, hanem havonta ül össze, hogy a következő lépésről tárgyaljanak – magyarázta az Erste Befektetési Zrt. elemzője.
Pletser szerint a fő kérdés most az, hogy az OPEC mennyire engedi majd vissza a termelést és ezzel együtt mennyire fogja meg az árakat. Alapvetően természetesen az lenne az érdeke, hogy minél magasabb legyen az olaj ára, hiszen az hoz több bevételt. Ám a helyzet nem ennyire egyszerű. A piac ugyanis többszereplős, ott vannak például az amerikai palaolajtermelők, akik csak a lehetőséget várják.
Tavaly ugyanis az ő termelésük is visszaesett, ennek csak részben oka a globális visszaesés, sokkal fontosabb, hogy számukra 50–55 dolláros hordónkénti árnál éri meg a termelés. Tavaly sokáig volt 30–40 dollár az ár, most azonban, amikor ismét 60 dollár környékén van a WTI és Brent olaj hordónkénti ára, ismét felpöröghet a termelés. Az USA teljes olajtermeléséből egyébként a palaolaj, pontosabban nem áteresztő kőzetből származó termelés 2019-ben 7,76 millió hordó/nap volt a teljes 12,23 millió hordó/napból, vagyis nagyjából 65 százalék. Azóta ez az arány némileg még nőhetett is.
A visszakapaszkodás sem megy azonban egyik napról a másikra. A palaolaj-termelést jellemzően bankok finanszírozzák, amikor ők adnak pénzt, onnantól 9–12 hónap múlva lesz olaj, hiszen a kutat kell fúrni, vezetékeket elhelyezni stb.
Ráadásul az iparág immár 200 milliárd dollár feletti adósságot görget maga előtt, így a pénzintézetek is óvatosabbak lettek, nem öntik ész nélkül a pénzt a palaolajba.
A fő kérdés tehát az, hogy az OPEC hogyan számol: egyik legnagyobb szereplője, Szaúd-Arábia számára a 80–90 dollár közötti ár az, ami megfelel az ország költségvetésének, ám Pletser szerint
70–80 dollár körül már minden szereplő jól járhat.
Jó hír a legnagyobb termelők számára, hogy az olajkartellen kívüli szereplőknek is nehéz év volt a 2020-as, így pedig sok tervezett beruházás elmaradt. Ráadásul több alacsony hatékonyságú olajkutat is bezártak, így a termelés egy része is eltűnt. Ugyanakkor ezt a trendet ellensúlyozták a Pletser szavai szerint olyan „renitens” OPEC-tagállamok, mint Irak és Nigéria, akik néha-néha többet termeltek a megállapodott mértéknél, és voltak olyan államok is, akikre nem vonatkozott a kvóta, mint például Irán és Líbia. Mindenesetre az OPEC összességében most rendkívül fegyelmezett, óvatosan növelik csak a kínálatot, hogy „ne verjék agyon a piacot”.
Sok minden mutat arra, hogy felfelé mehetnek az árak
A gazdaság visszalendülésébe vetett elemzői optimizmus egy dolog, az viszont tény, hogy a világ legnagyobb olajimportőrénél, Kínában már most magasabb a kereslet, mint a válság előtt volt.
Az olaj iránti igény mostani növekedésében némileg meglepő módon az időjárásnak is szerepe van.
„Az Északi sarkkör felett körbefutó légáramlat 2–3 évente lelassul, ilyenkor a hideg idő lecsap a tőle délre elterülő területekre. Decemberben Ázsiát, január elején Európát, az utóbbi napokban pedig az Egyesült Államokat találta el, ezért is lehetett ezekről a területekről évtizedes negatív időjárási rekordokat olvasni. Ami fontos volt, hogy az USA-t érintette a legérzékenyebben a jelenség, hiszen nemcsak, hogy napi egymillió hordóval kevesebbet tudtak termelni, de az olaj iránti keresletet is megtolta, hiszen sok helyen fűtőolajat, illetve dízelolajat használtak fűtésre az áramtermelés akadozása miatt” – magyarázta a szakértő.
Nem csak az időjárás, de a politika is új irányt vett: az olajbarátnak mondható Trump-adminisztrációval szemben a Joe Biden vezette amerikai kormányzat éppen jelentős környezetvédelmi fordulatot vesz, így például tiltani kívánja az állami területeken az új olajkitermelési engedélyek kiadását. Ennek máris van kézzel fogható hatása, például az, hogy a nagy amerikai energiacégek, mint az ExxonMobil vagy Chevron külföldön, elsősorban Közép-Amerikában próbálnak új olajmezőket felfedezni. Ugyanakkor a másik oldalról a zöld energiák felé való elmozdulás is rengeteg infrastrukturális beruházást kíván, ami viszont, ha ideiglenesen is, de növeli az olajigényeket – ha másért nem, azért, mert az alapanyagokat a beruházás helyszínére kell szállítani.
A szakértők többsége most úgy látja, hogy az olaj iránt még 5–15 évig fog nőni a kereslet, onnantól azonban főként a zöld technológiák terjedése miatt folyamatos lesz a visszaszorulása.
Ennél némileg pesszimistább volt Pletser, aki szerint az Y-generációnak túl nagy az álmodozó képessége, amikor úgy véli, már holnap le lehetne válni az olajról, ám ennek nincs meg a fizikai realitása.
Szerinte éppen ezért a következő 10–15 évben várható a kereslet csúcsa.
Mindezzel együtt a szakértő úgy látja, hogy az olajkereslet a következő években a gazdaság felpörgésével növekedni fog, így az olaj ára is, amíg az amerikai palaolajtermelők ismét el nem kezdenek a régi ütemben termelni. Rövid távon azonban némi visszaesést vár, elmondása szerint azért, mert túl gyorsan ugrottak meg az árak, így némi kompenzáció várható. Persze mindez változhat, ha a koronavírusnak egy olyan új mutánsa jelenik meg, amelyekre nem hatnak a mostani vakcinák – tette hozzá.
De mindez milyen hatással lesz a benzinárra?
Arra, hogy milyen áron tankolunk, négy dolog van hatással: a legfontosabb a nyersanyag, avagy az olaj ára, de a dollár-forint árfolyam, a termékár és az olajár közötti különbség és a jövedéki adó is fontos szerephez jut. Ez utóbbival kapcsolatban elmondta, hogy áprilistól vélhetően csökkeni fog, hiszen a Brent hordónkénti átlaga 50 dollár felett lehet az első negyedévben. Megjegyezte azt is, hogy a kormány akár magától is hozzányúlhat a jövedéki adóhoz és bár ezt nem várja, azért hozzátette, hogy a költségvetést nagy hiánnyal fogadták el, így akár ezt is meglépheti a kormány.
A termékár és az olajár közötti különbség is fontos, amely néha bizony meg tud ugrani. Példaként elmondta, hogy a repülők üzemanyagának ára, amikor csúcson volt a légiipar, akár 25 dollárral is meghaladhatta a nyersolaj árát, míg például a tavalyi harmadik negyedévben már 2 dollárral olcsóbb volt a nyersolajhoz képest. Ez ugyancsak jellemző a benzinnél és a dízelnél is, mint mondta „a benzinnél 2 és 20 dollár közötti, a dízelnél 2 és 25 dollár közötti különbséget is láttam már”.
Ugyancsak az ár növekedését segítheti, hogy a dollár a közeljövőben vélhetően erősödni fog és mivel hosszabb távon az olaj ára is emelkedik, ezért a szakértő szerint
a mostaninál akár 10–20 forinttal magasabb benzinár is várható az év végére.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
