Azért mosták össze a homoszexualitást a pedofíliával, mert úgy jobban ment a kampány

Életemben egy percig sem voltam őszinte. Hazugságot hazugság követett

– így összegzi az exmelegek mozgalmának reklámarcaként töltött évtizedeit John Paulk, a Netflix Istennel a vágy ellen (Pray Away) című dokumentumfilmjének egyik főszereplője. Kristine Stolakis filmje olyan férfiakat és nőket mutat be, akik Paulkhoz hasonlóan melegek voltak, majd azt állították magukról, hogy keresztény hitük és a gyógyító terápiák (más néven reparatív vagy konverziós terápiák) segítségével heteroszexuálisok lettek. Miután hosszú időn át kampányoltak a homoszexualitás gyógyíthatósága mellett, rájöttek, hogy mégis a saját nemükhöz vonzódnak. Ma már újra az LMBTQ-közösség tagjaiként élik az életüket, kisebb-nagyobb mértékben kínlódva azzal, hogy korábban mekkora károkat okoztak sorstársaiknak.

Ezek a sorsok megmutatják, hová vezet az esztelen homofóbia

A melegeket „kigyógyító", úgynevezett reparatív terápia képviselőiről, az álpszichológia mögé bújó mozgalom hatásairól számos könyv és film született már az elmúlt években, Kristine Stolakis azonban arcot is ad a túlélőknek és az ilyen szervezetek korábbi, „exmeleg" vezetőinek a Pray Away című dokumentumfilmben.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973-ban törölte a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról, azóta szakmai konszenzus van arról, hogy nem betegség, nem kell és nem is lehet gyógyítani. Ennek ellenére a konverziós terápiák az 1970-es évek óta virágoznak, különösen az Egyesült Államokban. Az Istennel a vágy ellen készítőinek becslése szerint eddig körülbelül 700 ezer amerikai esett át ilyesfajta eljáráson, évente 20 ezer, többnyire fiatal ember kap hasonló „kezelést”.