Türelmesen várakoztak a vevők, többnyire nyugdíjasok a minap az egyik szupermarket hűtőjénél arra, hogy az eladók újabb karton akciós ír vajat hozzanak ki a raktárból, mert a többi már elfogyott. A húsz dekára jutó száz forint engedményért nagyjából negyedóráig ácsorogtak, mert meg kellett várniuk, amíg az árut a kamionról lepakolják, és a fürge, ifjú hölgyek kitolják a vajat az eladótérbe.
A vevők csillogó szemmel markolták fel a zsákmányt, néhányan kettőt is. Bizonyára ehhez hasonló, voltaképpen lehangoló kép élt abban, aki kitalálta, hogy a hét százalék fölé ugró infláció közepette hat alapvető termék fogyasztói árát a tavaly októberi szinten be kell fagyasztani. No, nem örökre, hanem február elsejétől május elsejéig, vagyis a választások előtt és nagyjából az új kormány megalakulásáig. Az árstop célközönsége pedig az a nem is jelentéktelen választói tömeg, amelyik türelmesen vár az akciós ír vajra.
Ezek itt nem kommunisták, hanem berezelt amatőrök, akik bemindenezve ötletelnek az utolsó szalmaszálról. Utánuk az özönvíz. Amit ma látunk, az egy elefánt tányércsapkodós hisztije a porcelánboltban. Vélemény.