Amikor kitört a háború, én is azt kérdeztem, mint sokan mások, mit tehetnék, hogyan segíthetnék. Az interneten, a közösségi médiában rendre azzal a javaslattal találkoztam: küldjek adományt az ukrán hadseregnek. A gondolatra zsigeri idegenkedés fogott el. Valahol persze érthető: egy igazságtalan háború, nyílt agresszió esetén támogassuk a vétlen, a szabadságáért, függetlenségéért küzdő harcoló felet. Mégis úgy éreztem,
nem járulhatok hozzá egy olyan intézmény – egy hadsereg – működéséhez, amelynek kimondott célja a hadviselés, az emberi élet szervezett kioltása,
még ha ez a honvédelem jegyében, a nyílt invázió ellenében történik is.
Könnyű volna persze ezt a pacifista intuíciót puszta naivitásként félredobni. És valóban, most, mikor az orosz megszállással szembeni hősies szabadságharc – a magyar társadalom képzeletét és érzületeit különösen érthető módon megmozgató – képei ragadják magukkal a nemzetközi nyilvánosságot, a pacifizmus, a háborúval szembeni elvszerű szembehelyezkedés időszerűtlennek, sőt botrányosnak tűnhet: a feladatunk most nemde a nemzeti függetlenségért harcoló ukrán haderők feltétlen támogatása úgy szavakkal, mint fegyverszállítmányokkal?
És mégis, a háború képei, amelyek a digitális kommunikáció, a közösségi média csatornáin keresztül hihetetlen számban és sebességgel érnek el minket, éppen ezek a képek mutatják meg mindennél élesebben a háború mély rettenetét, a szenvedést és félelmet. Ezekkel a köpekkel szembesülve a hősiesség, a szabadságharc dicsősége és hasonló jelszavak könnyen groteszk romantikának tűnhetnek. Időszerű-e tehát a pacifizmus most, az évszázad eddigi legpusztítóbbnak ígérkező európai háborújának napjaiban? És mit jelent egyáltalán egy ilyen történelmi helyzetben pacifistának lenni?
Csókay András: A Sátán karneváljának mindig vége van, ezért lehetünk félelem nélkül
A hvg360 közéleti személyiségeket, írókat, művészeket, gondolkodókat kért meg arra: írják meg, hogy érzik magukat most, Magyarországon. Ez a Jelentések Kampányországból sorozatunk. Olyanokhoz fordultunk, akiknek a véleménye fontos nekünk, és reményeink szerint másoknak is. Mi jut eszükbe manapság, ha végigmennek az utcán, ha tévét néznek, híreket olvasnak, vagy csak beszélgetnek?
Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
