Kapelner Zsolt: Pacifizmus háború idején

Amikor kitört a háború, én is azt kérdeztem, mint sokan mások, mit tehetnék, hogyan segíthetnék. Az interneten, a közösségi médiában rendre azzal a javaslattal találkoztam: küldjek adományt az ukrán hadseregnek. A gondolatra zsigeri idegenkedés fogott el. Valahol persze érthető: egy igazságtalan háború, nyílt agresszió esetén támogassuk a vétlen, a szabadságáért, függetlenségéért küzdő harcoló felet. Mégis úgy éreztem,

nem járulhatok hozzá egy olyan intézmény – egy hadsereg – működéséhez, amelynek kimondott célja a hadviselés, az emberi élet szervezett kioltása,

még ha ez a honvédelem jegyében, a nyílt invázió ellenében történik is.

Könnyű volna persze ezt a pacifista intuíciót puszta naivitásként félredobni. És valóban, most, mikor az orosz megszállással szembeni hősies szabadságharc – a magyar társadalom képzeletét és érzületeit különösen érthető módon megmozgató – képei ragadják magukkal a nemzetközi nyilvánosságot, a pacifizmus, a háborúval szembeni elvszerű szembehelyezkedés időszerűtlennek, sőt botrányosnak tűnhet: a feladatunk most nemde a nemzeti függetlenségért harcoló ukrán haderők feltétlen támogatása úgy szavakkal, mint fegyverszállítmányokkal?

És mégis, a háború képei, amelyek a digitális kommunikáció, a közösségi média csatornáin keresztül hihetetlen számban és sebességgel érnek el minket, éppen ezek a képek mutatják meg mindennél élesebben a háború mély rettenetét, a szenvedést és félelmet.  Ezekkel a köpekkel szembesülve a hősiesség, a szabadságharc dicsősége és hasonló jelszavak könnyen groteszk romantikának tűnhetnek. Időszerű-e tehát a pacifizmus most, az évszázad eddigi legpusztítóbbnak ígérkező európai háborújának napjaiban? És mit jelent egyáltalán egy ilyen történelmi helyzetben pacifistának lenni?

Csókay András: A Sátán karneváljának mindig vége van, ezért lehetünk félelem nélkül

A hvg360 közéleti személyiségeket, írókat, művészeket, gondolkodókat kért meg arra: írják meg, hogy érzik magukat most, Magyarországon. Ez a Jelentések Kampányországból sorozatunk. Olyanokhoz fordultunk, akiknek a véleménye fontos nekünk, és reményeink szerint másoknak is. Mi jut eszükbe manapság, ha végigmennek az utcán, ha tévét néznek, híreket olvasnak, vagy csak beszélgetnek?