„Könyörgök, március, jöjj vissza újra!” – 1972 történelmi jelentőségű március 15-éje

Az előző években még csak egy-egy magányos hős hívta fel magára a rendőrök figyelmét március 15-én. Leginkább a vörös zászlókat szedegették ki a nemzeti színűek közül a Petőfi szobornál. De 1972-ben már fiatalok szervezett csoportja lépett fel a szabadság ünnepén.

Miközben 1972. március 15-ének előestéjén:

„Suttog a város. Illegálisan terjesztett röplapok kerülnek elő a postaládákból, és a haj­nali derengésben rendőrök gyűjtögetik szorgalmasan az utcákon szétszórt papírlapo­kat (Heti Budapest, 1990. március 15.),

a Népszavában cikk jelent meg Találkozunk a Petőfi-szobornál címmel. Ebben arról értesülhetett az olvasó, hogy már napokkal az ünnep előtt elterjedt az ellenzéki diákok körében, hogy március 15-én tüntetni fognak. 1942-ben. Az a cikk ugyanis a harminc évvel korábbi háborúellenes tüntetésről szólt, amelyet a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezett. Az írásból az is kiderült, hogy az Emlékbizottság felhívását a Népszava is közölte.

Ezen elgondolkodhatunk: 1942-ben, a sajtó jelentős részének felszámolása, a zsidótörvények, a háborús cenzúra bevezetése után egy hadviselő országban magától értetődött, hogy egy háborúellenes, náciellenes felhívást lapok (Népszava, Magyar Nemzet, Újság) legálisan közölnek, ellenzéki tüntetésre hívnak, miközben 1972-ben, a bő évtizede „konszolidált” országban ez ugyancsak magától értetődően elképzelhetetlen volt (nyitóképünk illusztráció: hosszúhajú farmeres fiatalokat igazoltató rendőrök 1977-ben. forrás: Fortepan / Urbán Tamás).

A Népszava ominózus 1972. március 14-i cikke

Arcanum

Az 1972-es hivatalos ünnepségen a Múzeum kertben sokkal több szó esett március 1942-es idusáról, mint az 1848-asról. A forradalom ünnepét annyira nem vették komolyan, hogy március 15-ére hívták össze az állampárt Központ Bizottságának az ülését, amelyen 1848 szóba sem került. Elvégre az is csak egy munkanap.

A történéseket a résztvevők elbeszéléseiből is és a rendőrségi jelentésekből is ismerjük.