Tarnay Kristóf: A választáson egy rossz kompromisszumot legyőzött egy még rosszabb

Április harmadikán két ellentétes kompromisszum közül lehetett választani. A kormánypárt szavazói ugyanis – az urbánus buborékban élők önámításával szemben – nem mind alulinformált és buta emberek a zsákfalvakból. Ha senki más nem szavazna a Fideszre, most nem lenne kétharmada, és nem csak két egyéni mandátumot szerzett volna az ellenzék Budapesten kívül.

A kormányzó párt mellett szavazói többsége azért tart ki, mert ez az élethelyzetének megfelelő kompromisszum. Ahhoz már hozzászoktak, hogy a politikába a pár évenkénti ikszelésen kívül nincs érdemi beleszólásuk és a döntéseket egyetlen ember hozza meg. Ezeknek a szavazóknak jó része évtizedek, sőt generációk óta adottságként kezeli ezt, örökség ez a Kádár-korból, illetve még korábbról. Talán még el is várják, hogy a rendszeres voksoláson kívül nekik ezzel semmi egyéb dolguk ne legyen, a hétköznapokban ne kelljen politizálniuk.

Cserébe viszont kapnak valamit, ki-ki helyzetétől függően.

A jól szituált felső középosztálybeli szja-visszatérítést, babaváró és autóvásárlási támogatást, a rosszabb körülmények közt élő közmunkát, a még rosszabb helyzetből induló pedig a nyugalmat, hogy nem jönnek a migránsok meg az ukránok, akikkel lepaktált a baloldal. Ez utóbbi persze a propagandagyár terméke, de tévedés azt hinni, hogy máshonnan nincsenek a Fidesznek szavazói. Mindenesetre mindannyian úgy vannak vele, hogy ha már a politika a fejük felett dől el – ami reggel Orbán eszébe jut, rövid úton törvénnyé lesz –, legalább „vegyék ki belőle”, ami nekik járhat.