Révész Sándor: Családpusztító rezsim uralkodik a börtönökben

Az utolsó járványügyi korlátozás, amelyet csak május elsején oldanak fel, sok hónappal a járvány csúcsain érdemi védekezés nélkül megtartott hatalmas tömegrendezvények után: a látogatási tilalom a büntetés-végrehajtási intézményekben. Ez négyhónapos megszakítással 25 hónapig tartott. Azóta nem volt más, csak olykor a Skype. Azóta 16-30 négyzetméteres zárkában másod-hetedmagával napi 23 órára bezárva, a szeretteivel való közvetlen érintkezéstől elzárva tölti büntetését jó ideje az elítéltek jó része.

Május elsején nem jönnek rendbe a dolgok. Csak a járvány előtti embertelen rendszer tér vissza.

Korábban a foglyok a látogatóikkal asztal mellett beszélgethettek, ehettek, ihattak, élvezhették az otthoni ízeket, szeretteiket megölelhették, megcsókolhatták, gyermekeiket ölbe vehették.

Mindezt már B.C. (Before Covid) betiltották. Nem a járvány vetett ennek véget, hanem a kormányzat. Szülők, gyerekek, testvérek közé plexifalat emeltek, egymástól 80 centire ülnek a látogatókat fogadó elítéltek, hatalmas hangzavarban, a hangot letompító plexin keresztül ordítozhatnak egymással a családtagok akkor is, amikor nincs látogatási tilalom. Egy feleségnek például ilyen körülmények között kellett közölnie ordítva a párjával, hogy meghalt az édesanyja.

A látogatást lélekmelegítő, családerősítő alkalomból olyan rossz élménnyé tették, amilyenné csak tudták.

Orbán a politikája rabja, amikor az elítéltekre és az ügyvédekre támad

A kormány a jelek szerint nem látja be, miért nem jó, ha a börtönökben embertelen a bánásmód. Solt Ágnes kriminológus elmagyarázza, hogy azért társadalmi érdek is a börtönök élhetővé tétele, mert az elítéltek többsége visszatér közénk.