Az alulnézet fensége – 25 éve halt meg Csalog Zsolt
13 perc
2022.07.18. 15:30
A társadalomtudomány és a szépirodalom határvidékének leghonosabb gazdája, aki régészként, néprajzosként, szociológusként, íróként és emberjogi aktivistaként a legtöbb nézőpontból látta és jelenítette meg a legkiszolgáltatottabbak, a cigányok, hajléktalanok, nyomorgók életét. Szabadságmániás örök ellenálló, ’56 harcosa és dokumentátora. Műfajteremtő író, a tanulságokban leggazdagabb, legdrámaibb élettörténetek megformálásának mestere. Fordulatos és szenvedélyes köz- és magánéletét 62 éves korában, 25 évvel ezelőtt, 1997. július 18-án szakította meg a rák.
Két éves korában rövidült le a neve Csalogovitsról. Apja, a magyarországi újkőkor új elméletét kidolgozó érdemdús régész és néprajzos, Csalogovits József rövidítette le a magáéval együtt.
Csalog Zsolt sokadik generációs, értelmiségi családból jött: „Őseim között csak a nagyon messzi távolban találok nyers földön is járkáló, kezükkel is dolgozó lényeket... tőlük kezdve mindenki honorácior protestáns papok, kántortanítók, tanárok, vármegyei hivatalnokok vagy banktisztviselők.” Ezt idézi tőle monográfusa, Soltész Márton. (A továbbiakban is innen idézem Csalog szavait, ha nem jelölöm külön a forrást.)
Az apának 1945 után, a szekszárdi és a keszthelyi múzeumigazgatóság között volt egy-két kemény éve, amelynek egy részében B-listázott páriaként a godisai fűrésztelepen robotolt, Zsolt fia pedig ott olyan téglagyári gyerekmunkás volt, akinek kedvére szolgált a munkásélet: „Téglagyárban voltam munkás. Magántanulóként, tíz-tizenegy éves koromban. Teheneket legeltettem lóhátról. Szóval kinyílt előttem a világ, az igazi világ. És hát megnyíltak előttem az emberek, a téglagyári munkások.” Ekkor alakult ki „alulnézeti pozíciója”, amely egész életét és munkásságát meghatározta. Ekkor nyilvánult meg először mindenkit megnyitó személyisége.
Egy tudományos közlemény lábjegyzetében hivatkoznak a tizenegy éves gyerek megfigyelésére: „CSALOG Zsolt bakóca-godisai [Baranya m.] megfigyelése 1946-ból: a téglagyári munkások tragacsot és talicskát cipeltek a sárpont nevű hámmal.” (Katona Imre tanulmánya, Ethnográfia, 1960.)
Ahogy az apa vándorolt az egyik vidéki múzeum igazgatói székéből a másikba, úgy a fia is beleszokott már gyermekkorában a vándorlásba. Apja nyomdokaiba lépett: történelem–régészet–néprajz szakon végzett az ELTE-n. Egyetemistaként harcolt ’56-ban. Nem azonosították fegyveres forradalmárként, így a megtorlást megúszta. Negyedszázaddal később ott volt Szabó Miklóssal és Kozák Gyulával a forradalom emlékezetének első megörökítői, a prominens ’56-os elítéltekkel felvett interjúk készítői között. Később is több fontos interjút készített a forradalom élvonalbeli résztvevőivel. Doku ’56 címmel jelentek meg forradalmárportréi a rendszerváltás idején.
Még egyetemista korában megnősült, mire lediplomázott megszületett három gyermeke közül a legidősebb, Csalog Gábor zongoraművész. Másik fia, Benedek a barokk fuvola mestere, Eszter lánya nyelvész. A fiai kárpótolták azért, hogy a zenélésben nem jutott messzire.