A magyar mérnökök első nagy generációja a kiegyezést követő hatalmas ipari fellendülés meghatározó szereplője volt. Közülük is kiemelkedett a száz éve meghalt, világhírű Bánki Donát (1859-1922), aki az elektrotechnika kivételével a gépészeti tudományok minden ágazatában fontos alkotásokkal gazdagította a világot. Egyszerre volt a gyakorlat, az elmélet és a tanítás embere. A magyar ipar korántsem tudta teljes mértékben kihasználni a zsenialitását.
Lelkesen asszimilálódó zsidó családba született. Apja, Löwinger Ignác a honvédhadsereg fiatal főorvosa volt a szabadságharc idején. A gyerekeit hazafias nevelésben részesítette, magyaros ruhákban járatta. Evangélikusok lettek és Bánkik.
Löwinger Ignác körorvos volt a Bakonyalján, amikor hat gyereke közül negyedikként megszületett Donát. A Löwinger gyerekek sokáig magántanulók voltak, apjuk okította őket. Donát még a középiskolát is így kezdte, aztán felkerült Pestre a Markó utcai főreáliskolába. Itt a híres irodalomtörténész, Péterfy Jenő volt az osztályfőnöke, de Löwinger Donátot a humán tárgyak nem nagyon érdekelték, nem is volt élvonalbeli tanuló. Ötödikben például csak természetrajzból kapott egyest (a mostani rendszerben ötöst), a többiből többnyire csak hármast.
Akkoriban egyáltalán nem volt szokványos választás Magyarországon mérnöknek jelentkezni. Még csak néhány éve működött a Királyi József Műegyetem, amelyben először képeztek egyetemnek hívott intézményben mérnököket. Löwinger Donát számára azonban már a középiskolában egyértelmű volt, hogy belőle csak mérnök lehet.
Első tanulmányát még Löwinger Donát néven publikálta diákként a Gazdasági Mérnök című lapban 1878 májusában. A következő évben már Bánkiként tartott előadásokat. Bakonyalji szülőfaluja nevét vette föl, amelyet akkor még csak Bánknak hívtak, Trianon után keresztelték át Bakonybánkká. Családja követte őt a névcserében, fivérei pedig a pályaválasztásban.
Három fivére közül kettő mérnök lett. Ritka dolog volt ez az akkori Magyarországon, ahol nem volt divat gazdasági pályára küldeni (engedni) a gyereket, ahol az ipari nagyvállalatok vezetői, mérnökei, művezetői túlnyomórészt külföldiek voltak, és általában német volt a munkanyelv. Bánki szokatlan buzgalommal törekedett arra, hogy tanulmányainak minél nagyobb részét magyarul is közre adja, de azért az alap mégiscsak a német nyelvű publikálás volt az ő esetében is.
Az 1879-80-as tanévben pályadíjat nyert utolsó éves diákként már tanársegédként működött, és még a tanév vége előtt belépett a M. Kir. Államvasúti Gépgyárba. Olyan formaságokkal, mint a mérnöki oklevél, nem is törődött. Azt csak tizenhárom évvel később állították ki neki, amikor már az ország élenjáró gépgyárának, a Ganznak a főmérnöke volt.
A munkaerőpiac komolyabb megrázkódtatás nélkül nem képes nélkülözni több százezer munkavállalót, a költségvetést pedig százmilliárd forintokkal terhelné, ha a férfiak is nyugdíjba mehetnének korhatár előtt, 40 év jogviszonnyal, ahogy azt Magyar Péter tervezi. Ma is sok nő és férfi dolgozik nyugdíj mellett, 65 éves kora fölött, jóval többen, mint 2010-ben.
Az üvegtábla egy zebrára esett, nagy szerencse, hogy senki nem sérült meg.
