Egy félig hasznosított zseni – 100 éve halt meg Bánki Donát
9 perc
2022.08.01. 17:30
A magyar mérnökök első nagy generációja a kiegyezést követő hatalmas ipari fellendülés meghatározó szereplője volt. Közülük is kiemelkedett a száz éve meghalt, világhírű Bánki Donát (1859-1922), aki az elektrotechnika kivételével a gépészeti tudományok minden ágazatában fontos alkotásokkal gazdagította a világot. Egyszerre volt a gyakorlat, az elmélet és a tanítás embere. A magyar ipar korántsem tudta teljes mértékben kihasználni a zsenialitását.
Lelkesen asszimilálódó zsidó családba született. Apja, Löwinger Ignác a honvédhadsereg fiatal főorvosa volt a szabadságharc idején. A gyerekeit hazafias nevelésben részesítette, magyaros ruhákban járatta. Evangélikusok lettek és Bánkik.
Löwinger Ignác körorvos volt a Bakonyalján, amikor hat gyereke közül negyedikként megszületett Donát. A Löwinger gyerekek sokáig magántanulók voltak, apjuk okította őket. Donát még a középiskolát is így kezdte, aztán felkerült Pestre a Markó utcai főreáliskolába. Itt a híres irodalomtörténész, Péterfy Jenő volt az osztályfőnöke, de Löwinger Donátot a humán tárgyak nem nagyon érdekelték, nem is volt élvonalbeli tanuló. Ötödikben például csak természetrajzból kapott egyest (a mostani rendszerben ötöst), a többiből többnyire csak hármast.
Akkoriban egyáltalán nem volt szokványos választás Magyarországon mérnöknek jelentkezni. Még csak néhány éve működött a Királyi József Műegyetem, amelyben először képeztek egyetemnek hívott intézményben mérnököket. Löwinger Donát számára azonban már a középiskolában egyértelmű volt, hogy belőle csak mérnök lehet.
Első tanulmányát még Löwinger Donát néven publikálta diákként a Gazdasági Mérnök című lapban 1878 májusában. A következő évben már Bánkiként tartott előadásokat. Bakonyalji szülőfaluja nevét vette föl, amelyet akkor még csak Bánknak hívtak, Trianon után keresztelték át Bakonybánkká. Családja követte őt a névcserében, fivérei pedig a pályaválasztásban.
Három fivére közül kettő mérnök lett. Ritka dolog volt ez az akkori Magyarországon, ahol nem volt divat gazdasági pályára küldeni (engedni) a gyereket, ahol az ipari nagyvállalatok vezetői, mérnökei, művezetői túlnyomórészt külföldiek voltak, és általában német volt a munkanyelv. Bánki szokatlan buzgalommal törekedett arra, hogy tanulmányainak minél nagyobb részét magyarul is közre adja, de azért az alap mégiscsak a német nyelvű publikálás volt az ő esetében is.
Az 1879-80-as tanévben pályadíjat nyert utolsó éves diákként már tanársegédként működött, és még a tanév vége előtt belépett a M. Kir. Államvasúti Gépgyárba. Olyan formaságokkal, mint a mérnöki oklevél, nem is törődött. Azt csak tizenhárom évvel később állították ki neki, amikor már az ország élenjáró gépgyárának, a Ganznak a főmérnöke volt.