A magyar infláció a hatodik legnagyobb az egész Európai Unióban, csak a három balti állam, valamint Csehország és Bulgária fogyasztói árai nőnek durvább ütemben, mint az itteniek – tette közzé nemrég az Eurostat. Az is egyértelmű az adatokat elnézve, hogy nálunk teljesen másképp áll össze az infláció, mint Európa gyakorlatilag bármelyik más országában: szinte mindenhol máshol a háztartási energia és az üzemanyagok ára száll el elképesztő módon, nálunk az alig, cserébe nagyjából minden más sokkal jobban drágul, mint a többi országban.
De mennyire igaz ez az állítás akkor, ha mélyre ásunk az inflációs adatokban? Nos, nagyon. Sőt, tulajdonképp jobban, mint hinnénk.
Egy sor gazdasági-pénzügyi mutató a tizennégy évvel ezelőtti krízist megelőző képet mutat. Akkor az amerikai jelzálogpiaci válság globális hatásai érték el Magyarországot, most az uniós támogatások elapadása, gázhiány és recesszió fenyeget.
Az Eurostat a maga inflációs mutatóját 293 termékcsoport árainak változása alapján számolja ki, ezek közül 242-ben van magyar adat – nyilván például a tengeri hajóutak vagy a frissen felszolgált tenger gyümölcsei áráról nem volna értelme magyar számot bekérniük a statisztikusoknak, de tucatnyi olyan javítási szolgáltatás is akad a felsorolásban, amelyről valamiért csak a lengyelek és egy-két másik ország küld be külön számokat. Ahol van releváns szám Magyarországról, ott azt látjuk a legfrissebb, júliusról szóló statisztikában:
- a 242 termékcsoport közül 48 esetében a magyar árak nőnek a legdurvábban,
- 23 olyan található, amelynél a második legnagyobb drágulás a mienk, 27, amiben a harmadik,
- összesen 189 termékcsoportnál van a magyarországi drágulás a 10 legnagyobb között, csak 53-nál nem.
Még rosszabb a helyzet, ha csak az élelmiszereket nézzük. Azoknál nagyítóval kell keresni azokat a termékeket, amelyeknél nem a magyar drágulás a legnagyobb. A hatósági árazás annyira volt elegendő, hogy így sem a mienk legyen az egész EU legnagyobb élelmiszer-drágulása.