Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A vezércikk szerint miközben az orosz csapatok kénytelenek visszavonulni a Donyec-medencében, Vlagyimir Putyin rövid időn belül kétszer is bedobta az atomcsapás lehetőségét, ám ez részéről nagyjából csupán kétségbeesett kardcsörtetés, hogy jól megijesszen mindenkit.
A fenyegetést mégsem lehet azonban csak úgy lesöpörni az asztalról, mert az elnökről tudnivaló, hogy már egy csomó ostobaságot és meggondolatlanságot követett el.
Természetesen nem a hadászati eszközökre gondol, amelyek meghatározó szerepet töltettek be a hidegháborúban. Szakértők inkább azt tartják elképzelhetőnek, hogy harcászati robbanófejet vet be, amelyet egyaránt ki lehet lőni szárazföldi rakéta, repülőgép vagy hadihajó segítségével. Erre a fajtára egyáltalán nem vonatkoznak a fegyverzetkorlátozási megállapodások, bár 1991-ben az idősebbik Bush és Mihail Gorbacsov önkéntes alapon vállalta, hogy sokat közülük kivon a hadrendből.
Ha Vlagyimir Putyin rászánja magát a végzetes lépésre, akkor ki kell adnia hozzá a parancsot, majd ezeket az eszközöket teherautókra, illetve helikopterekre rakják. Ezeket a lépéseket nyomon lehet követni, így az USA-nak és szövetségeseinek lesz idejük, hogy cselekedjenek. Erős diplomáciai és egyéb nyomást kell gyakorolniuk a Kreml fejére, mielőtt beindul a nukleáris tragédia.
