Simor András: Hitelességi bukta

Amikor közel tíz éve, elnöki mandátumom lejártakor elhagytam a Magyar Nemzeti Bankot, megfogadtam, hogy utódaim döntéseit nem fogom kritizálni, nem fogok hátrafelé üzengetni. Eddig tartottam magam ehhez, de mindennek van határa. Mert amit az MNB az elmúlt pár hónapban művelt, az

példátlan szakmaiatlanságról, szolgalelkűségről és kapkodásról tanúskodik.

A monetáris tanács 2022 júniusában, helyesen, úgy döntött, hogy visszaállítja azt a világban egyébként uralkodó monetáris politikai rendszert, amely szerint a jegybank legfőbb döntéshozó testületének határozatai alapján egy irányadó kamat (Magyarországon a jegybanki alapkamat) változtatásával próbál hatni a piaci kamatokra és ezen keresztül a gazdaságban megjelenő fizetőképes keresletre. A kamatok változtatásának végső célja, hogy a jegybank elérje célját, a három százalék körüli inflációt, ezzel eleget tegyen törvényi kötelezettségének, az árstabilitás és a gazdaság pénzügyi stabilitásának fenntartásának.

Azért kellett visszaállítani a korábban egyébként évtizedeken át, 2021-ig jól működő rendszert, mert annak az évnek a novemberében az MNB tulajdonképpen kiherélte a jegybanki alapkamatot, és helyette az egyhetes betétet tette új, irányadó kamattá. Ezt követően a kamat mértékéről

már nem az MNB legfőbb döntési szerveként működő monetáris tanács döntött, hanem a bank menedzsmentje. De a rendszer nem vált be.

A változtatás összezavarta a piacot, látszólag kettős kamatrendszert teremtett, csökkentette a jegybank döntéseinek transzparenciáját, átláthatóságát, sőt jogi aggályokat is felvetett. A jegybanktörvény ugyanis a monetáris tanácsot – mint a monetáris politika legfőbb döntéshozó szervét – bízta meg a monetáris politika vitelével, nem a jegybank elnökét vagy menedzsmentjét.

A hibát idén júniusban korrigálta a monetáris tanács, és hitet tett egy egyszerű, átlátható, a jegybanki alapkamat által vezérelt monetáris politika mellett. Június 28-ai ülése után ezt a dodonai indoklást közölte: „A megnövekedett kihívások miatt a monetáris tanács az alapkamat és az egyhetes betéti kamat összezárását tartja szükségesnek.” Ugyanekkor a jegybank monetáris politikáért felelős alelnöke azt is kijelentette, hogy „a kamatemelés mindaddig folytatódni fog, amíg nem látszik fordulat az inflációban”. Ezt megerősítette a monetáris tanács augusztusi döntése is.

Szeptember 27-én azonban Matolcsy György elnök váratlanul bejelentette: „a 16 hónapig tartó kamatemelési ciklust lezárta a jegybank”. Ennek ellentmondóan a 2022–2023-as évekre vonatkozó inflációs előrejelzését a jegybank a júniusban kiadott Inflációs jelentéshez képest 2,5, illetve 5 százalékponttal felfelé módosította! Ezt aligha lehet az alelnök által említett inflációs fordulatnak tekinteni. Hacsak az infláció gyorsulását nem tekintjük fordulatnak.

A pénzpiaci szereplők reakciója a bejelentésre kiszámítható volt:

egyirányú utcában gyorsan lehet előre haladni.

Ha a jegybank nem védi a forintot, akkor kisebb kockázattal lehet spekulálni ellene. Ennek következtében a forint ez euróval szemben szeptember vége és október közepe között, vagyis mindössze két hét alatt több mint hat százalékot vesztett értékéből, és a piac tovább gyors gyengülésre számított. Idei teljesítményével a forint az argentin peso és a török líra társaságában a világ három leggyengébben teljesítő devizája közé sodródott.