Mán-Várhegyi Réka: Ha a szereplőim számomra érdekesek, az olvasóknak is azok lesznek

HVG: „Mit írhat egy nő egyáltalán, akinek két munkahelye, gyereke, háztartása, számolatlan elintéznivalója van? Erre keresi a választ új könyvében a nagyszerű írónő” – áll az új regényében. Közel tíz éve tart az írói karrierje, aktuális még ez a kérdés?

Mán-Várhegyi Réka: Most aktuális. Korábban nőként többek között a szocializációm, az önbizalmam (vagy annak hiánya), a szépirodalom vélt vagy valós, íratlan szabályai nehezítették meg az írást, és az foglalkoztatott, hogy ezeket az akadályokat megismerjem és átlépjem. Aztán családom lett, gyerekeim születtek, és noha a házimunkát nem egyedül nekem kell elvégeznem, így sem magától értetődik, hogyan lehet a gyerekek, a munka, az ezernyi egyéb feladat észben tartása, valamint a további mentális terhelés – járvány, háború – mellett könyveket írni.

HVG: A szereplői hétköznapi nők. A regény többször felveti, hogy elég érdekesek-e ahhoz, hogy megosszák az életüket a közösségi médiában vagy egy regényben. Szokott aggódni amiatt, hogy nem elég izgalmas a főhősei élete?

M-V. R. : Arra jutottam, hogy ha a szereplőim számomra érdekesek, akkor az olvasóknak is azok lesznek. Magától értetődőnek tűnhet, hogy egy író olyanokról ír, akiket érdekesnek talál, de nem azok. Kezdőként engem sokáig elsősorban az írás vágya mozgatott, nem tudtam, valójában miről és kikről szeretnék írni. Voltak témáim és szereplőim, de ezeket a neveltetésem, a környezetem, az előítéleteim alapján értékeltem érdekesnek, és ennek megfelelően a végeredmény meglehetősen unalmas lett.