Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Magyarország területét az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el. Antall József miniszterelnöknek az Oroszországról akkor elhangzott intelmei ma különös aktualitást nyernek:
„Amikor örvendünk annak, hogy eltávoztak, azért azt ne feledjük el, hogy nem olyan messze vannak.”
Antall többször figyelmeztetett: ne higgyük, hogy az orosz medve halott, mert ha kialussza magát, újból birodalomépítésbe kezd. A védelmet, a magyar függetlenség biztosítékát a NATO-ban és az Európai Unióban látta.
Antall látnoki mondatai valóra válnak. Oroszország a 2000-es évek közepétől próbálja visszaszerezni, amit a Szovjetunió összeomlásával elveszített. Grúzia megcsonkítása, a Krím megszállása, a kelet-ukrajnai szakadár területek létrehozása, a szíriai fegyveres beavatkozás, Fehéroroszország felvonulási területté nyilvánítása, majd Ukrajna lerohanása ennek egy-egy lépcsője.
Sz. Bíró Zoltán: Putyin hagymázas történészkedéssel akarja igazolni, amit Ukrajnával tesz
A második világháború kirobbantásáért a nyugati nagyhatalmak, de még a lengyelek is felelősek. Ukrajnában most a törzsökös orosz földek visszaszerzése folyik. Néhány állítás abból, ahogyan Vlagyimir Putyin a történelmet láttatni akarja.
