A kosz csak egy rossz helyen lévő anyag
– Clayton professzornak mindig ez jut eszébe, amikor számba veszi az amerikai elnököket, meg akkor is, amikor előkerülnek élete fordulatai, vagy megnézi magát a tükörben. John Updike Emlékek Gerald Ford elnökségéről című 15. regényének narrátorát, Adam Claytont, egy kizárólag lányok látogatta egyetem történészprofesszorát két szenvedély tartja életben: a valószínűleg soha el nem készülő, ambiciózus tanulmány az Egyesült Államok 15. elnökéről, James Buchananről és a szex. Gerald Ford úgy kerül a képbe, hogy a prof. elfogadja az egyetemi tudományos folyóirat szerkesztőinek felkérését, hogy írja meg benyomásait a Ford-korszakról.
Gerald Ford, volt amerikai elnök
Wikipedia
Elfogadja, de miközben hozzálát, az életét végigkísérő elnökökre veszteget pár szót. John F. Kennedyre, aki után csak az űr maradt. Lyndon B. Johnsonra, aki a legtöbb fiatalembert küldte Vietnámba. Róla a nemzet napalm égette sebei ugranak be, és még valami furán pozitív: abban az időben a regénybeli Clayton feleségének hamvas és hajlékony volt a teste, ez pedig megduplázta a termékenységüket. Richard Nixon után szégyenpír maradt az arcokon, főleg a republikánusokén, de folt került a zászlóra is.
