A dorongja után loholó léha egyetemi tanár esete amerikai elnökökkel
John Updike amerikai író magyarul először megjelent, Emlékek Gerald Ford elnökségéről című regényének hőseit az köti össze, hogy az egyiknek semmi sem, a másiknak túl sok jutott a testi örömökből.
A kosz csak egy rossz helyen lévő anyag
– Clayton professzornak mindig ez jut eszébe, amikor számba veszi az amerikai elnököket, meg akkor is, amikor előkerülnek élete fordulatai, vagy megnézi magát a tükörben. John Updike Emlékek Gerald Ford elnökségéről című 15. regényének narrátorát, Adam Claytont, egy kizárólag lányok látogatta egyetem történészprofesszorát két szenvedély tartja életben: a valószínűleg soha el nem készülő, ambiciózus tanulmány az Egyesült Államok 15. elnökéről, James Buchananről és a szex. Gerald Ford úgy kerül a képbe, hogy a prof. elfogadja az egyetemi tudományos folyóirat szerkesztőinek felkérését, hogy írja meg benyomásait a Ford-korszakról.
Elfogadja, de miközben hozzálát, az életét végigkísérő elnökökre veszteget pár szót. John F. Kennedyre, aki után csak az űr maradt. Lyndon B. Johnsonra, aki a legtöbb fiatalembert küldte Vietnámba. Róla a nemzet napalm égette sebei ugranak be, és még valami furán pozitív: abban az időben a regénybeli Clayton feleségének hamvas és hajlékony volt a teste, ez pedig megduplázta a termékenységüket. Richard Nixon után szégyenpír maradt az arcokon, főleg a republikánusokén, de folt került a zászlóra is.