Parászka Boróka: Nők, férfiak, mumusok

Ha az ember felül a szellemvasútra, és percenként vetítenek elé valami rémséget – sötétben bujkáló migránst, elvetemült vallásgyalázót, az anyját is akciósan forgalmazó nemzetárulót –, akkor egy idő után várni fogja a következő, menetrend szerinti borzalmat. Erre állt rá a közéleti horrorhoz szoktatott agy, ilyen a rémmesés politikai kommunikáció. A szellemvasútból nincs kiszállás. Az Állami Számvevőszék meg sem próbált kiszállni, úgy tűnik, amikor közzétette a felsőfokú végzettségű nők túlreprezentáltságáról szóló tanulmányát.

Hogy is szállhatott volna ki, mikor ma Magyarországon a kormányzati kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár nyilatkozik arról, ki az apa, ki az anya, ki és hogyan nő és férfi? Nem döntés, percepció, nemi identitás kérdése ez, nem a szokásé, a néphagyományé, a családi struktúráké – hanem a hatalomé. Ma Magyarországon minden szülő és pedagógus tudja, mi a helyes, de főleg elvárt válasz a hasonló kérdésekre.