Alig van olyan tevékenysége az emberiségnek, ami nem járul hozzá a fajok kihalásához

Gyorsuló ütemben pusztul világunk. A WWF nemzetközi környezetvédő szervezet és a Londoni Zoológiai Társaság által kétévente készített állapotfelmérés legfrissebb kiadása, a minap ismertetett Élő bolygó jelentés szerint a Földön élő gerinces állatok létszáma alig fél évszázad alatt, 1970 és 2018 között átlagosan 69 százalékkal csökkent. Két évvel korábban ez a szám még „csupán” 60 százalék volt. Az élővízi fajok – például halak, békák – populációjának csökkenése még drasztikusabb, 83 százalékos. De egyes térségekben, például a karibi szigetvilágban, illetve Latin-Amerikában a gerincesek számának visszaesése elérte a 94 százalékot.

A biodiverzitás valamennyi állat- és növényfajt érintő csökkenésének egyik fő oka az ember földhasználati szokásainak megváltozása. A folyamatnak vannak látványos és szinte alig észrevehető elemei is.

Míg például szinte állandóan napirenden szerepel a trópusi esőerdők irtása, sokkal kevesebb szó esik arról, hogy hatalmas kárt okoz az észak-amerikai prérik világának szisztematikus felszámolása. Négymillió hektárnyi füves terület tűnt el 2008 és 2016 között, hogy helyükön szója- vagy kukoricatáblák jelenjenek meg. Ráadásul míg az európaiak megérkezése utáni évtizedekben a jó minőségű prériföldeken kezdtek mezőgazdasági tevékenységbe, most már a rosszabb minőségű területeket is művelésbe vonják, holott az újonnan használatba vett földek hetven százalékán az átlagosnál jóval alacsonyabb az elérhető terméshozam.