Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
November 15-én néhány órára a politikai vezetés legmagasabb szintjén is potenciális forgatókönyvként kezelték, hogy Magyarország mégiscsak belesodródik az ukrajnai háborúba.
A kormányfő összehívta a Nemzeti Védelmi Tanácsot, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter telefonon egyeztetett a NATO főtitkárával, és még azon az éjszakán frissítették azt a kormányrendeletet, amely szabályozza a szövetséges katonák magyarországi állomásoztatását. Mindez az után történt, hogy rakéta csapódott be és két embert megölt Lengyelországban. Bár kiderült, csak egy eltévedt ukrán légvédelmi lövedékről van szó, és így okafogyottá vált a NATO-tagállamok azonnali és kollektív katonai védelmi fellépése, a magyar honvédelem átalakítása valójában már az új kormány felállása óta zajlik.
Így például a honvédelmi miniszter végre belülről állhatott az élére annak, ami a szívügye: a tartalékos haderő fejlesztésének. Szalay-Bobrovniczky maga is tartalékos százados, és 2014 óta a Magyar Tartalékosok Szövetségének társadalmi elnöke, akinek most kettős funkciójában még magyarázkodnia sem kell, miért akarják növelni a tartalékosok létszámát, és emelni a kiképzés színvonalát.
