Parászka Boróka: Emberségünkből
Novák Katalin újévi beszéde sűrítve, tömörítve Vlagyimir Putyin beszédét idézte elemeiben, struktúrájában. A két elnök ugyanazt a hamis függetlenségi mítoszt szajkózza, ugyanabból az autokrata turkálóból való a jelentés nélküli, talmi retorikai kacat.
Eljön óhatatlanul a pillanat, amikor az emberi vonások megmerevednek, lehull minden álarc, kiüresedik a tekintet. Elodázhatatlanul eljön a hazugságok, cserben hagyások végső önleleplezése. Ez kötötte össze idén Novák Katalin és Vlagyimir Putyin újévi beszédét. Ez a kíméletlen, elkerülhetetlen végelszámolás, ami ott ült mindkét országló arcon.
Gondos-szorgos fodrászok, kozmetikusok, sminkesek, világosítók, jelmez- és díszlettervezők dolgoztak pedig azon, hogy ne így legyen, hogy ez a lemeztelenedés és megszégyenülés elmaradjon. Decens eleganciát, visszafogott empatikus erőt, odaadó autoritást kellett volna látni az elnöki beszédek képein, miközben a politikusok a háború évét búcsúztatták és az újabb háborús évet köszöntötték.
Főállású kommunikátorok kiszámolták gondosan, mit akarhat látni a nép, amelyik a háborúzó Oroszországban nem ejtheti ki a háború szót a száján. És mit akarhat látni a nép Magyarországon, amelynek miniszterelnöke minden második szavával békét ígér, miközben minden intézkedésével társadalmi békétlenséget szít, és minden szövetségkötésével, diplomáciai húzásával közvetve vagy közvetlenül a háborús erőszakot támogatja. Békét akar látni itt is, ott is a nép. Megadták neki.
Néhány perc stúdióidő erejéig megadták neki a békét úgy, ahogy ezt a hatalom Magyarországon és Oroszországban ma elképzeli.