Az Ukrajnában dúló háború gazdasági hatásai a több ezer kilométerrel nyugatabbra fekvő országokban – így Belgiumban – is naponta érezhetők. Meglepő, de igaz: ennek a látszólag messzi háborúnak – mint a történelem minden háborújának – Nyugat-Európában is vannak haszonélvezői és vesztesei.
Az orosz agresszióra válaszul bevezetett gazdasági szankciók egyik nyertese például – áttételesen – maga a belga állam. A csővezetékeken szállított orosz gázra kimondott EU-szankciók nem vonatkoznak a tartályhajókon különféle nyugat-európai terminálokba érkező cseppfolyósított orosz földgázra (LNG). Márpedig az egyik legnagyobb ilyen terminál épp a belga Zeebruggében található.
Belgium szívesen hangoztatja, hogy gazdasága nem függ az orosz energiaimporttól – és valóban: 2022-ben az ország gázimportjának kevesebb mint 7 százaléka származott Oroszországból. Viszont a többi európai államnak szánt cseppfolyósított földgázt szállító orosz tartályhajók – az Egyesült Államokból vagy Katarból érkezőkkel egyetemben – mind a flandriai Zeebruggében kötnek ki.
Belgiumban is elszálltak az energiaárak, noha több más országtól eltérően kevésbé van kitéve az orosz–ukrán konfliktus okozta gázszállítási bizonytalanságnak. Az árrobbanással leginkább érintett háztartások és vállalkozások állami segítségre számíthatnak.
2022 óta tart az orosz-ukrán háború. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.