Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az utolsó pillanatban megszületett az orosz–ukrán egyezség, egy nappal a lejárta előtt ismét meghosszabbították a megállapodást, mely lehetővé teszi a biztonságos gabonaszállítást a Fekete-tengeren. A fejleményt Recep Tayyip Erdogan török elnök jelentette be szerda délután, szavai szerint a paktum újabb két hónapig él.
A két háborús fél közti megegyezés az ENSZ és Törökország hathatós segítségével született meg még tavaly nyáron, és Ankara a fenntartásában is aktív szerepet játszik. A siker további muníciót adhat az újraválasztásáért harcoló Erdogan – már eldőlni látszó – választási küzdelmében, de jelentősége ezen messze túlmutat.
Sokkal fontosabb, mint amennyire innen látszik
Az ukrán gabonáról mostanában leginkább a dömping juthat az olvasók, és különösen a hazai agrárszakemberek eszébe. Emlékezetes, hogy Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, valamint Bulgária és Románia a hazai gazdák védelmére hivatkozva először egyoldalúan megtiltotta az ukrán gabona behozatalát, majd az Európai Bizottság a száját húzva ugyan, de belement, hogy ezekben az országokban május 2. és június 5. között ne lehessen forgalomba hozni Ukrajnából származó búzát, kukoricát, repcét és napraforgómagot. Mi tehát elutasítjuk az árut, számtalan fejlődő ország azonban valósággal kapkod érte.
Nem látszik a kormány gabona-szabadságharcának a vége
Az EU gesztust gyakorolt az ukrán gabona ügyében, a magyar kormány mégis tovább izmozik. Az exlex állapot a teljes magyar agráriumot sújtja.
A tavaly július végén, az ENSZ és Törökország hathatós segítségével tető alá hozott egyezség fennállásának tíz és fél hónapja alatt nagyjából 30 millió tonna szemesterményt, növényi olajat és egyéb gabonaterméket hajóztattak ki Ukrajna fekete-tengeri kikötőiből. Az árunak így nem kellett a raktárakban megrohadnia, a lerohant ország a háború közepette is bevételekhez jutott, Európában pedig nem alakult ki gabonahiány, ami csak még jobban felnyomta volna az inflációt.
