Az én hetem: Karafiáth Orsolya rájött, miért járt ki a nagyija majdnem 80 évesen is Törökbe seftelni
6 perc
2023.06.04. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: nadrágszíj, alkalmatlan, rebellisek, nyughatatlanság, félmagyar.
Nadrágszíj: A szankciókra és Brüsszelre fogja a kormány, miért "kiemelten takarékos" a jövő évi büdzsé, miközben tovább adóztatja a megtakarításokat. A banki betétek kamataiból minden ezer forintonként 280 forintot fog elvonni az állam. Az állampapír és az ingatlanalapok befektetési jegyei mentesülnek. Nagy Márton gazdasági miniszter esküszik, nem a plusz bevétel miatt csinálják.
Alkalmatlan: Az Európai Parlament kérdésesnek tartja, alkalmas-e Magyarország a soros EU-elnökség ellátására. Noha a magyar kormány szerint ehhez semmi közük, egyre többen szólalnak fel, és keresik a megoldást, hogyan lehet valahogy megfúrni, vagy legalább elhalasztani a magyar (és amúgy a lengyel) elnökséget.
Rebellisek: Fellázadtak a főorvosok a Péterfy Sándor utcai kórházban, bizalmi szavazáson jelezték, hogy nem szeretnének az új főigazgatóval, Tóth Lászlóval dolgozni. Tóth a BM helyettes államtitkára volt korábban, a főorvosi kar a vezetési stílusát tartja elfogadhatatlannak.
Nyughatatlanság: Súlyos összecsapások történek Koszovóban a helyi szerbek és a KFOR alakulatok között, melynek következtében 27 magyar katona megsérült. A szerbek az ellen tiltakoztak, hogy albán nemzetiségű vezetők kerüljenek a települések élére. A hvg.hu munkatársai a helyszínről tudósítva azt írták, Zvecanban úgy állítják be a történteket, mintha a magyar katonák támadtak volna a „békés tüntetőkre.” A hét végére akkorára vált a katonai jelenlét, hogy a hangulat csillapodott.
Félmagyar: Arany Pálmát nyert Cannes-ban Buda Flóra Anna rövidfilmje, a 27. A Nemzeti Filmintézet örömmel gratulált a Facebookon, de ezzel kiverte a biztosítékot Jakab Juli forgatókönyvíró-színésznőnél. Az intézet ugyanis korábban visszadobta Buda pályázatát. Jakab szerint emiatt franciának minősül a film, Buda viszont a hvg360-nak elmondta, van magyar pénz a filmben (igaz, nem az Intézettől), és beszélt arról is, miért tartja koprodukciónak az alkotást.
A pénz nagy nulla, szónokolt a nagyanyám. Tudod, kicsim, ezt egy életre megtanultam a háború után, amikor még a nullánál is nullább lett. Őrzött a nagyi egy régi bankót a tárcájában, ez a tízmilliós pengő a tanúm mindenre, lobogtatta. Kedvenc témája volt elmesélni, hogy húzták ki azokat az időket, még a kitelepítés előttieket. Megvolt még a gazdaság, tojtak a tyúkok, mentem a piacra csereberélni. Az én anyám is – emelte fel a hangját – sokat mesélt az első világháború utáni helyzetről. Azt remélte, nem kell már ilyet átélnie.
És milyen fura: az első világháború utáni inflációs évekről olvasva ismerős érzéseink lehetnek. Az Édes Anna utolsó fejezetében (a regény 1926-ban jelent meg) olvashatjuk: „Most megint ősz van. A kocsmákban mustot árulnak, a gyermekek játszanak a lepottyanó, politúros vadgesztenyékkel. Hullanak a levelek. De a korona is egyre hull. Árfolyama: 0.22. Az emberek kétségbeesnek, hogy lehet majd ily alacsony árfolyam mellett enni, ruházkodni, fűteni, s remegve tekintenek a közelítő tél elé. Délben a tőzsde ordít, itt az infláció, vagyonokat vesztenek és nyernek. Csonkamagyarországot fölvették a Népszövetségbe. Ismét elmúlt egy év. 1922-t írnak.” És amikor tényleg azt az évet írták, Čapek így fogalmazott: "A devalváció tökéletes volt: egy köteg ötezer koronás bankjegy egyszeribe csak annyit ért, mint egy csomag kissé durva vécépapír”.