Szél Dávid kamaszokról, megértésről és elfogadásról – 1. rész: Mi az a gyerekkor? Kik azok a tinédzserek?

8 perc

2023.06.24. 17:00

Szél Dávid, több sikeres könyv gyakorló pszichológus szerzője ezúttal a zűrzavaros kamaszkort és a hozzá kapcsolódó megosztó témákat vizsgálja. Ír a család szükségszerű átalakulásáról, a kamaszok magánéletéről, arról, hogy mennyire és mikor van szüksége egy kamasznak a szülőre, meddig terjed a kamasz felelőssége és hol kezdődik a szülőé, vagy hogy mi az, amiben a tudatosság, és mi az, amiben a tiltás a célravezető. Arra is rávilágít, hogy a kamaszkorba tényleg nagyon sok minden belefér, a lényeg pedig a szülő-gyerek kapcsolat, a kamaszok megértése és elfogadása. A Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében című könyvet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.

Szél Dávid: Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében
A könyvet ide kattintva megrendelheti a kiadótól.
Philippe Ariès francia történész az 1960-as évektől kezdve elsőként foglalkozott azzal, hogy a gyerekkor vajon tényleg mindig ugyanazt jelentette-e. Arra jutott, hogy nem. A 12. századig még a festészetben sem ábrázoltak gyerekeket, az ekkor készült képeken a gyerekek ugyanis még mint apró felnőttek jelentek meg, a kamaszkor pedig még sokáig ismeretlen volt. Az a gyerek tehát, aki már képes volt életben maradni az anyja vagy bárki gondoskodása nélkül, felnőttnek számított. Ennek következményeként egészen a polgárosodás időszakáig elég nagy szabadságban éltek a gyerekek, hiszen nem volt még iskoláztatás, a család funkciója és szerepe is egészen más volt, mai értelemben vett megtartó és óvó funkcióról nem beszélhetünk, a nagyon magas gyermekhalandóság pedig rezignálttá, közönyössé tette a szülőket. Szülőnek lenni is egész mást jelent ma, mint évszázadokkal ezelőtt.

Mai szemmel persze az a szabadság, amit a középkor gyereke látszólag élvezett, már bőven gyámügyi kérdés lett volna, de abba a hibába kár volna beleesni, hogy mai értékrenddel szemlélünk és értelmezünk évszázadokkal ezelőtti eseményeket, például szülő-gyerek kapcsolatot, boldogságot, szabadságot.

Mindenesetre a gyerekek csak a 17. században kezdtek el a családban központi helyet elfoglalni, ettől az időszaktól foglalkoztak a tisztaságukon és egészségükön kívül a nevelésükkel is.

Az újkor szülői tehát már szerették volna konzerválni a gyerekkort, a gyerekeiket megóvni a kemény világtól, de fel is vértezni őket a veszélyekkel szemben. A céljuk az volt, hogy a gyerekek minél hamarabb és minél inkább felnőttként, illemtudóan, erkölcsileg támadhatatlanul tudjanak viselkedni. Természetesen ezek a törekvések eleinte csak az arisztokrata, nemesi családoknál jelentek meg, de idővel a társadalom további rétegeit is elérte az új hozzáállás.

Szél Dávid pszichológus: A mostani kamaszgeneráció lesz az első, amelyiknek nem lesz jobb

Háború zajlik a szomszédban, a klímakatasztrófa, az inflációs szegénység, a Covid megjelenése egyszerre elég sok. Ezt érzik a gyerekek, szoronganak, félnek, a jövőbe vetett hitük inog - mondja Szél Dávid pszichológus, akinek nemrég a HVG Könyvek adta ki a Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében című könyvét.