A járvány után mindenki elsősorban találkozási pontokra vágyik, ezt meg tudjuk teremteni – mondja a Késelés Villával formáció társalapítója, Vida Kamilla költő, aki szerint komoly elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki művészi pályán maradjon.
HVG: Mit vállal az a fiatal, aki a mai Magyarországon irodalmi pályára adja a fejét?
Vida Kamilla: Főleg egzisztenciálisan nagy bizonytalanságot. Emiatt nem egyszerű döntés, hogy elkezdjen-e valaki ezzel foglalkozni. Persze nemcsak az irodalomra igaz ez, hanem a művészeti területek egészére.
Annyiban viszont könnyebb most már elindulni, hogy sokan foglalkoznak tehetséggondozással, és segítenek integrálni a közegbe a pályakezdőket. Vannak, akik nem intézményesített módon, hanem egyedül szerveznek műhelyeket, szemináriumokat, gyakorlatilag önkéntes munkát végeznek, és ezzel visszatesznek egy kicsit a közösbe. Én is jártam irodalmi táborokba, Kabai Lóránt Szöveggyár elnevezésű táborába meg a Deákpoézisra. Sokat köszönhetek ezeknek.
HVG: Értesülnek az ilyen a lehetőségekről a vidéken, kistelepüléseken élő fiatalok?
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
