„Sterilen stratégiamentes a magyar vízügyi megközelítés”

Magyarországon az egy főre jutó vízkészlet a legnagyobb Európában, ugyanakkor a csapadékból származó saját felszíni vízkészletünk a legkisebb – emlékeztetett már 2017-ben a nemzeti vízstratégia alapdokumentuma, a Kvassay Jenő-terv. Orbán Viktor miniszterelnök pedig 2022 nyarán az aszály kapcsán azt mondta: „Változtatni kell azon, hogy több víz folyik ki az országból, mint amennyi beérkezik.” A szakmai alapok rendelkezésre állnak, az ebbe az irányba tett lépések mégis elégtelenek. A kormányzat homokba dugja a fejét, és nem akarja figyelembe venni, hogy a vízügyi reformhoz a földhasználat módját is alapjaiban át kellene gondolni.

A jelenlegi szemlélet az árvízre és a belvízre megelőzendő káreseményként tekint, noha tudományos konszenzus van abban, hogy a hegyvidékről érkező folyók időszakos víztöbblete nélkül az Alföldre elsivatagosodás vár. Ezt a hozzáállást tükrözi az is, ahogy a kétezres évtized elején a tiszai árvízvédekezés újragondolásaként létrehozott és azóta is alapvetésként kezelt, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nevű program csak a folyó meredek esésű, Szolnokig tartó felső szakaszán hozott létre árapasztó tározókat. A Kvassay-terv készítői is megjegyezték: a Tisza-völgyi árvízvédekezés, az eredetileg elképzelt komplexitással szemben, egyoldalúan árvízvédelmi célokra szűkült.

Nemcsak az aszálytól félnek a gazdák, hanem a kiszámíthatatlan államtól is

A gazdálkodók újabb vízhiányos, aszályos tavasztól-nyártól tartanak a legjobban. Mivel a szabályozási keretrendszert még nem hirdette meg a kormány, egyre nagyobb a tanácstalanság.

A szakemberek jelentős része már régen felismerte, hogy a vízgazdálkodás paradigmaváltása nélkül a jelenlegi mezőgazdasági rendszer fenntarthatatlan. Az ártereket és a vízjárta területeket ugyan visszaszorították a termőterületek növelése érdekében, emiatt azonban több vidéket sújt és tovább tart az aszály. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az Alföld jelentős részén az árvíz, a belvíz és az aszály együttesen (de persze nem egy időben) jelentkezik, ha tehát meg lehetne tartani a többletvizet, akkor a nyári szárazság okozta károkat is csökkenteni lehetne. A tavalyi katasztrofális kukoricatermés látványos példája annak, hogy mivel jár a vízügy reformjának szőnyeg alá söprése.