Miért nem hitte el Oppenheimer, hogy Hitlernek nincs atombombája?

10 perc

2023.08.12. 17:00

Vajon nem tudták vagy nem akarták megcsinálni az atombombát a kiváló német magfizikusok? Ez talán sosem derül ki, de ma már tudni lehet, hogy az Oppenheimer-film szereplői versenytárs nélkül jutottak el a hirosimai bombához.

„Versenyben vagyunk a nácikkal“ – magyarázza Robert Oppenheimer a róla szóló új filmben, és az atomkutató a való életben sem gondolhatta másképp a második világháború éveiben. Az amerikai atombomba-fejlesztés, a rengeteg embert és pénzt igénylő Manhattan terv fő indítéka éppen az volt, hogy az USA-ban attól tartottak, atomfegyvert vethetnek be a németek a háborúban.

Hogy Hitler bombája nem létezett, azt csak a háború vége felé tudták meg, amikor az első amerikai atombombák már készen voltak. A lemaradás hátterére pedig jórészt csak évtizedekkel később, titkos vagy elkallódó iratok felbukkanása nyomán derült fény. Mindmáig értelmezés kérdése, szakértői viták tárgya, hogy a kiváló német atomtudósok nem tudtak vagy nem akartak eljutni a nukleáris fegyverig, és ha nem akartak, akkor szabotőrök voltak-e (valószínűleg nem) vagy egyszerűen a saját érdeküket, kényelmüket nézték.

A történet főszereplője, a kutatások hol hivatalos, hol nem hivatalos vezetője az a Werner Heisenberg volt, aki 1933-ban a kvantummechanika megalapozásáért kapott Nobel-díjat. Az alig száz fős (a Manhattan terv csúcspontjának 130 ezer résztvevőjéhez képest maroknyi) csapathoz tartozott a szintén Nobel-díjas Otto Hahn, aki 1938-ban először figyelt meg maghasadást, valamint az 1914-es fizikai Nobel-díj birtokosa, Max von Laue. Még a világháború 1939 szeptemberi kezdete előtt Berlinben megalakult a röviden Uránegyesület néven emlegetett laza kutatócsoport, és miután a tagok tudományos publikációit nyomban titkosították, a nemzetközi hírű tudósok váratlan elhallgatása nyomán külföldön nem gondolhattak másra, mint hogy az atomkutatók katonai fejlesztésbe kezdtek.

Werner Heisenberg, Max von Laue és Otto Hahn 1946-ban Göttingenben
Archiv Der Max-Planck-Gesellschaft