„Időhurokba” került, teljesen megborult az érzékelése az embernek, aki 8 napig bezárva nézett egyetlen festményt
Performance-nak indult, de a tudományt is szolgálta egy francia művész mazochista próbatétele. Az önkéntes emberkísérlet az éjszakai utazások kínjait és a hallucinációk természetét is érthetőbbé teszi.
Sokak legrosszabb rémálmát váltotta valóra Abraham Poincheval, amikor nyolc napig nézett egyetlen festményt. Szokatlan vállalkozásában nem a műalkotás elmélyült élvezete az igazán ijesztő, hanem annak körülményei. A marseille-i művész ugyanis erre az időre egy alumínium ülőszoborba zárta magát, amelyből – a feje elé applikált tölcsér révén – kizárólag a kiválasztott műtárgyat, Hans Hartung német-francia festő egyik absztrakt képét szemlélhette. A 3D-s szkennerrel Poincheval testalkatára formázott üreges szoborban csak annyi hely volt, hogy a saját határait feszegető performer nehézkesen a szájához emelhessen némi élelmet és csövön keresztül folyadékot vehessen magához, de sem felállni, sem kinyújtózni, sem másképpen mozogni nem tudott. A beépített speciális vécét különösebb mozgás nélkül is tudta használni.
A hajmeresztő önkísérletre még 2021 nyarán került sor egy párizsi magánmúzeumban, a Galerie Perrotin-ban, de csak most publikálták azoknak a tudományos vizsgálatoknak az eredményeit, amelyeket a művész engedélyével ezek alatt a napok alatt végeztek. A kutatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy ilyen különleges izolációs körülmények között miként változik az alvás és a cirkadián ritmus. (Az alvási ciklusokat poliszomnográffal figyelték, a biológiai óra „állását” pedig apró kapszulákban lenyelhető, a test belső, úgynevezett maghőmérsékletét monitorozó hőmérőkkel.) Poincheval nem volt teljesen kiszakítva az időből: hallotta a kiállítótér látogatóit, reggelente beszélgetett a takarítókkal, a festmény megvilágításának erejét pedig csökkentették az éjszakai órákra.