Most, hogy elhangzott Gyurcsány Ferenc évadnyitó beszéde, talán nem árt, ha feltesszük a címben megfogalmazott kérdést. A válasz rá korántsem egyértelmű. Mondhatjuk ugyanis, hogy: tudja a fene! Sok politikusi beszédnek se füle, se farka, és amelyik – elég kevés – rendelkezik is e két nemes testrésszel, abból se sok marad meg, mert hát a hosszú beszédeket kiveti magából politikailag szelektív érzékelésünk. Ami mégis megmarad, az orbitális közhelyek gyűjteménye.
Ráadásul vannak politikusok, akik még le is értékelik a beszéd műfaját, s ezzel meg is erősítik azt a közvéleménybeli percepciót, hogy a politikusi beszédnek semmi értelme. Gondoljunk csak Orbán Viktor miniszterelnöknek arra a pár évvel ezelőtti mondására, hogy „ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek”. Más kérdés, hogy nálánál nagyobb cáfolat nincs a saját mondására, hiszen naponta beszél. Ami pedig arra utal, hogy a politikusi beszédnek, nagyon is van értelme; a beszélő valamit akar mondani, s jó esetben nem csak a szokásos patronjait süti el, hanem újat is megfogalmaz.
A háború kitörése óta nem tud lelkesíteni Orbán Viktor, és ez Tusnádfürdőn sem változott: a miniszterelnök egyre drámaibban vizionálta a világvégét, a külpolitikában félremagyarázott mindent, belpolitikában pedig úgy beszélt a hosszútávú jövőről, hogy közben csak a múltról volt mondanivalója. Elemzés.
Tehát: miért beszél ma egy politikus?