„Karikó szinte megszállottan kitartott, és igaza lett. Ez a legjobb az egészben"

HVG: Mit mutat, hogy egy olyan magyar kutató kapja meg idén az orvosi Nobel-díjat, aki a nyolcvanas évek közepétől nem Magyarországon dolgozik?

Erdei Anna: Egyfelől azt, hogy nagyon jó képzést kapott Magyarországon, más Nobel-díjasokhoz hasonlóan. Az egyetem elvégzése és a doktori fokozat megszerzése után Karikó Katalin a Szegedi Biológiai Központban kezdett kutatni. Azonban 30 éves korában egy átszervezést követően nem volt maradása, és úgy döntött a családjával, hogy mindenüket pénzzé téve Amerikába költöznek. Nyilván már ebben is benne volt az az elképesztő elszántság, ami Karikó Katalin pályáján végig követhető.

De ő mindig hangsúlyozza a magyar gyökereit és hogy az indulásához mennyire fontosak voltak az iskolás évei, majd a szegedi munka. Pályája során több magyarral dolgozott együtt, Pardi Norbert biokémikus például fontos szerepet játszott az oltóanyag fejlesztésében is.

HVG: Amerikában is jól jött az elszántsága: nagyon kevés pénzből kutatott, váltania is kellett.

E. A.: Így van, Amerikában is nagyon sokat küzdött, többször visszadobták a pályázatait. Ő viszont ennek ellenére kitartott, mert megszállottan hitt a hírvivő, más néven messenger RNS fontos szerepében, ennek kutatására tette fel az életét. Fantasztikus és nagyon becsülendő kutatói hozzáállás, hogy minden áldozatot vállalt azért, hogy elérje célját.

Karikó Katalin: Vakcinát fejleszteni elsősorban morális kötelezettség

Még a Vasfüggöny idején, 1985-ben került az Egyesült Államokba biokémikus kutatóként, több mint 20 éve fedezte fel kutatótársával az mRNS jelentőségét, melyre most a koronavírus elleni vakcinafejlesztések jó része épül. A 2023-as orvosi és élettudományi Nobel-díjat másodmagával, a vakcina fejlesztésében részt vevő kollégájával, Drew Weissmannal elnyerő tudóssal 2020. május 5-én készítettünk portréinterjút a hvg360-on. Ezt adjuk most közre újra, változtatás nélkül.

Ezzel példát mutat mindenkinek, aki kutató akar lenni, de tudjuk, hogy sokan nem képesek így kitartani az elképzelésük mellett. Gyakran azt látjuk, hogy ha egy kutató pár évig nem kap pályázati pénzt az általa fontosnak tartott kutatáshoz, és ezért nem jut előre, akkor feladja, másba kezd. Karikó Katalin viszont szinte megszállottan kitartott, és igaza lett. Ez a legjobb az egészben.

HVG: Magyar tudósokkal kapcsolatban sokszor emlegetik az agyelszívást. De Karikó Katalin esetében inkább agyelüldözésről beszélhetünk, nem?

E. A.: Elüldözésről nem volt szó, de az valóban figyelemre méltó, hogy a magyar Nobel-díjasok között szinte egy olyan sincs, aki itthon végezte volna el azt a kísérletes munkát, amiért megkapta ezt a kimagasló elismerést. (Szent-Györgyi Albert az első világháború után Németországban és Hollandiában is kutatott, majd hazajött, munkatársaival Szegeden izolálta a C-vitamint. A fizikai Nobel-díjat megosztva elnyerő Krausz Ferenc is Németországban dolgozik, a Max Planck Intézetet vezeti 2003 óta – a szerk.)

Krausz Ferenc a zseni, aki a lézert a rák elleni küzdelem és az orvosi diagnosztika szolgálatába próbálja állítani

Volt munkatársa szerint zseniális fizikus Krausz Ferenc, aki Pierre Agostinivel és Anne L'Huillierrel megosztva kapta meg az idei fizikai Nobel-díjat. Dombi Péter, a Wigner Fizikai Kutatóközpont csoportvezetője, az ELI-ALPS Lézeres Kutatóintézetének osztályvezetője azt mondta, Krausz Ferenc a világon élen jár a nagyon gyors folyamatok vizsgálatában és kiaknázásában.

Az pedig külön jelentőséggel bír, hogy Karikó Katalin nő létére érte el a Nobel-díjat, első nőként a magyarok között. Ezzel növeli a nők 4 százalékot alig meghaladó arányát a Nobel-díjjal kitüntetettek között.